Martinúzinak itt áll kápolnája, ’s az Útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldva sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az Útas nézi hol állott,
’S a’ bibort viselő nagy Papot emlegeti.
*emle<k>geti. Ráírással jav.
Tűnnek az esztendők szeretett Nagy: tűnsz te is eggyszer;
’S a’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor elmegyen itt, bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt.