1816 Aa |
1816 Ab |
1816 Ab |
1816 Ac |
1816 Ac |
1817 után Ae |
1817 Ad |
1817 Ad |
1822/1823 B |
1830–1831 B |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
BÁRÓ JOSIKA JÁNOSHOZ,
ki Hunyad Vgyei Fő Ispán vala, ’s most lett Kormányszéki Tanácsos. Igen jó fej. Martinúzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől; de az útas nézi hol állott,
’S a’ bíbort-viselő nagy Papot emlegeti.
Tünnek az esztendők, szeretett Nagy, ’s tűnsz te is egyszer,
’S a’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor elmegyen itt, bár ezt*
<a>ezt Ráírással jav. is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit*
lele <ma> férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt. | Martinuzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől; de az útas nézi hol állott,
’S a’ bíbort-viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett nagy férjfi, ’s te is tűnsz;
A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor elmegyen itt, bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt.
| Martínuzzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Ált-néz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől: de az útas nézi hol állott
’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők szeretett nagy Férjfi! ’s te is tűnsz
A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Óh, mikor elmegyen itt, bár azt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely jó Ura’ karjai köztt.
| Martinúzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Átnéz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől; de az Útas nézi, hol állott,
’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.
Tünnek az esztendők, szeretett Nagy, ’s tünsz te is egyszer:
A’ maradék keresi, ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor itt megyen el, bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele Férjfit az hely’ jó Ura karjai köztt!
| Martinuzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Átnéz a’ Maroson, ’s áld<ja,> sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az útas <nézi> hol állott,
’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett nagy, tűnsz te is eggyszer,*
nagy <Férjfi>, <’s> te is <tűnsz> tűnsz te is eggyszer A tűnsz és az eggyszer az áth. szavak (az ’s és a tűnsz) fölötti betoldások, a Férjfi helyére nem került másik szó, a nagy melléknév főnevesedett. A lejegyzéssel egyidejű javítás.
’S a’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor itt megyen-el,*
itt <…> megyen-el, Olvashatatlanul áthúzott szókezdet, egyidejű javítás. bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt.
| áldva*
Az áldva ráírással jav. áldja-ból.
látja*
A látja ráírással jav. nézi-ből.
mondja ezt is: Az
eggykori Vendég*
bár ezt is mondja: Kazinczy E félsor fölé írva más tintával alternatív megoldás: mondja ezt is: Az eggykori Vendég, de az eredeti sincs áthúzva.
| A’ hely Cardinális Martinuzinak birtoka volt. Még áll kapolnája.
Martinúzinak itt áll kápolnája, ’s az Útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldva sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az Útas nézi hol állott,
’S a’ bibort-viselő nagy Papot emlegeti.*
emleget<é>i. Ráírással jav Tűnnek az esztendők szeretett nagy! ’s tűnsz te is eggyszer:
A’ Maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor elmegyen itt, bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit*
férjfit<,> ez hely’ jó Ura’ karja között. | Martinúzinak itt áll kápolnája, ’s az Útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldva sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az Útas nézi hol állott,
’S a’ bibort viselő nagy Papot emlegeti.*
emle<k>geti. Ráírással jav.
Tűnnek az esztendők szeretett Nagy: tűnsz te is eggyszer;
’S a’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor elmegyen itt, bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt.
| Martinúzinak itt áll kápolnája, ’s az Útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldva sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az Útas látja hol állott,
’S a’ bíbort viselő Hős-Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett Nagy! tűnsz te is egyszer;
A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokidat.
Oh! mikor elmegyen itt, mondja ezt is: Az egykori Vendég
Itt lele férjfit*
férffit Sajtóhiba, em. az hely’ új Ura’ karjai köztt. | Martinúzinak itt áll kápolnája, s az útas
Áltnéz a’ Maroson, s áldva sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az útas látja, hol állott,
S a’ bíbort viselő hős-papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett Nagy! tűnsz te is eggyszer,
A’ maradék keresi, s nem leli nyomdokidat.
Oh mikor elmegyen itt, mondja ezt is: Az eggykori vendég
Itt lele férfit az hely’ új ura’ karjai közt.
|