Martínuzzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Ált-néz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől: de az útas nézi hol állott
’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők szeretett nagy Férjfi! ’s te is tűnsz
A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Óh, mikor elmegyen itt, bár azt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely jó Ura’ karjai köztt.