Martinuzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldja, sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől; de az útas nézi hol állott,
’S a’ bíbort-viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett nagy férjfi, ’s te is tűnsz;
A’ maradék keresi ’s nem leli nyomdokodat.
Oh, mikor elmegyen itt, bár ezt is mondja: Kazinczy
Itt lele férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt.