Sírj szabadon; itten nem kémleli senki keserved’.
A’ remegő Kedvest lombjaim elfedezik.
És, ha enyhűlsz lyánykád’ neve’ zengésére, – sohajtozzd,
’S Echóm részt-véve vissza sohajtja feléd.
Nullae hic insidiae; licet indulgere dolori,
Abscondent lacrymas umbra nemusque tuas.
Et si forte juvat resonari nomen amantûm,
Plange: Chloe!! plangent tristia lustra: Chloe!!