Sírj szabadon; itten nem kémleli senki keserved’.
A’ remegő Kedvest lombjaim elfedezik.
És ha enyhűlsz lyánkád’ neve’ zengésére – sohajtozzd,
’S Echóm résztvéve vissza sohajtja feléd.
A’ remegő e’ helyett áll: űldözött. Kár hogy az üldözöttet nem szenvedi meg a’ metrum.
Nullae hic insidiae; licet indulgere dolori.
Abscondent lacrymas umbra nemusque tuas.
Et si forte juvat resonari nomen amantûm,
Plange: Chloe! plangent tristia lustra: Chloe!