Sírj szabadon; itten nem kémleli senki keserved’,
A’
Kedvest
*<Lombjaimra> A’ Kedvest A két szó között egy szónyi szabad hely van kihagyva.
lombjaim elfedezik.
És ha enyhűlsz lyánykád’ neve’ zengésére, sohajtozzd,
’S Echóm részt véve vissza sohajtja feléd.
elő vevém ismét Matthissont ’s olvasám; ’s mint levék oda, midőn ezen Epigrammájára találtam:
Tief in der Düstre des Waldes verhauche den Kummer der Seele,
Fruchtlos nach Gegengefühl ringst du im Strudel der Welt.
Lieber den Felsen verkünde dein innigstes Weh als den Menschen!
Heilig bewahrt es ihr Schoos und ihr Bedauren ist stumm.