Músáknak Barátja! hát Mársot segited?
’s gyilkoló Bombáit langszárnyra repited?
Irtózva lépek e’ Halál mühelyébe:
De erösb ösztön hajt Barátom
olébe.
*ölébe
Bár itt ember ölő savakra találok,
Bár itt Kádra vagynak szűrve a Halálok,
Bár itt azt a Czúkort öntitek Kristály ba
Mely keserves izt hágy a’ Népbe, s Kírály ba
Bár, Barátom! az itt Kipáralgott Lének
Tseppjei számtalan Könnyekké levének:
Még is e gyász Kohát édesdeden látom,
Mihelyt eszembe jútsz, régi jó Barátom! –
Kivált most a’ midönn az alkalmatosság
Int hogy veszteg légyen, a komoly okosság;
Sárba is kihozott hozzád Imre napja
Talám Máslással foly a’ Salétrom’ Csapja
Jobb is leszsz hát, ha bor zúg ma minden Kádba
és viváttá válik, a számba, ’s a’ szádba.
Bezzeg ekképp’ tsapúnk derekas szüretet
Kivánván Imrének szerentsés életet.
— — — — — —
— — — — — —
— — — — — — —
— — — — — — —.
De igy is élj vigann Nemes Lelkű Imre!
s tarts számot baráti, hiv érzéseimre.