1804/1805 A |
1804/1805 A |
|---|---|
Músáknak Barátja! hát Mársot segited?
’s gyilkoló Bombáit langszárnyra repited?
Irtózva lépek e’ Halál mühelyébe:
De erösb ösztön hajt Barátom olébe.
Bár itt ember ölő savakra találok,
Bár itt Kádra vagynak szűrve a Halálok,
Bár itt azt a Czúkort öntitek Kristály ba
Mely keserves izt hágy a’ Népbe, s Kírály ba
Bár, Barátom! az itt Kipáralgott Lének
Tseppjei számtalan Könnyekké levének:
Még is e gyász Kohát édesdeden látom,
Mihelyt eszembe jútsz, régi jó Barátom! –
Kivált most a’ midönn az alkalmatosság
Int hogy veszteg légyen, a komoly okosság;
Sárba is kihozott hozzád Imre napja
Talám Máslással foly a’ Salétrom’ Csapja
Jobb is leszsz hát, ha bor zúg ma minden Kádba
és viváttá válik, a számba, ’s a’ szádba.
Bezzeg ekképp’ tsapúnk derekas szüretet
Kivánván Imrének szerentsés életet.
— — — — — —
— — — — — —
— — — — — — —
— — — — — — —.
De igy is élj vigann Nemes Lelkű Imre!
s tarts számot baráti, hiv érzéseimre.
|
Mú’sáknak barátja! hát Mársot segíted?
’S gyilkoló bombáit langszárnyra repíted?
Irtózva lépek e’ halál műhelyébe:
De erősb ösztön hajt Barátom’ ölébe.
Bár itt’ ember ölő savakra találok,
Bár itt’ Kádra vagynak szűrve a’ Halálok;
Bár itt azt a’ czúkort öntitek kristályba
Melly keserves ízt hágy a’ Népbe ’s Királyba,
Bár, Barátom! az itt kipáralgott lének
Tsepjei számtalan könnyekké lennének:
Mégis e’ gyász’ kohát édesdeden látom,
Mihelyt eszembe jutsz, régi jó Barátom! –
Kivált most a’ midőn az alkalmatosság
Int, hogy veszteg légyen a’ komoly okosság;
Sárba is kihozott hozzád Imre napja,
Talám Máslással foly a’ Salétrom’ tsapja.
Jobb is lessz hát ha bor zúg ma minden Kádba
És víváttá válik a’ számba ’s a’ szádba.
Bezzeg ekkép’ tsapunk derekas szüretet,
Kívánván Imrének szerentsés életet.
— — — — — — —
— — — — — — —
— — — — — — —
— — — — — — —
De így is élj vígan Nemes lelkű Imre!
’S tarts számat baráti, hív érzéseimre.
|