A k K-ből jav., a kéz megerősítve. A vessző utólag pótolva.
Sohajtások,*
A vessző utólag pótolva.
pillantások
Nem módiból,*
A vessző utólag pótolva.
galántságból
Estek,*
A vessző utólag pótolva.
hanem forróságból. –
Melly édesen beszéllgettem,*
A vessző utólag pótolva.
Ha ollykor szembe lehettem!*
A felkiáltójel utólag pótolva.
Ezt is Ámor tselekedte:*
A kettőspont utólag pótolva.
Mért az Úr el nem értette?
Ha elértette:*
A kettőspont utólag pótolva.
mért ment el
Ollyan hideg komplimenttel?*
A k C-ből jav.
Rám mért jobban nem vígyázott,
Mikor szemem úgy szikrázott?
De tsak elnéztem zokogva
Tegnap is a’ tántztól fogva,*
A vessző utólag pótolva.
Melly hidegen traktál*
A k c-ből jav., az o megerősítve.
vélem,*
A vessző utólag pótolva.
Bár én a’ szót nem kímélem.
Az Úr keze mikor tántzolt,*
A vessző utólag pótolva.
Az enyímhez képest jég*
Jav. ebből: Jég
volt;*
A pontosvessző utólag pótolva.
’S bár melly heven szorongattam,*
A vessző utólag pótolva.
Szíves költsönt nem kaphattam.
’S bátor mást akármit tészek
Értte*
Jav. ebből: Érte
jutalmat nem vészek.*
A pont utólag pótolva.
Sőt sokszor el sem fogadja,*
A vessző utólag pótolva.
’S ha mit kezd is,*
A vessző utólag pótolva.
abba hagyja.*
A pont utólag pótolva. A sor mellett 1), ide kerül a 104b lapról a szintén így jelölt szakasz, ami eredetileg a 7. versszak volt.
*
Utólag a versszak elé 1)-es szám került, utalva az áthelyezésre.
Az Úrnak*
<De néki> Az áth. szó fölé írva: <…> Az Úrnak
sokkal kedvesebb,*
A vessző utólag pótolva.
A’ ki kőszívű, ’s kényesebb;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Ej!*
Jav. ebből: Ő A felkiáltójel utólag pótolva.
a’ vadegrést szereti,*
A vessző utólag pótolva.
’S az*
Jav. ebből: Az
Asszúszőlőt megveti.*
Utána 2)-es szám áll, de a lapon következő (az eredeti változatban 9. versszak) utólag át lett húzva:
<De bár ő <illyen> márvány [az áth. szó fölé írva] légyen is
Bár másokért megvessen is
Nem tsügged nálam a’ remény
Mert tsakugyan jobb a’ kemény. – –>
*
E szakasz (eredetileg 6. versszak) elé a 104b lapon utólag 3)-as szám került, ez jelzi a versszak új helyét.
Sokszor várom;*
A pontosvessző vesszőből jav.
de tsalódom.*
A pont utólag pótolva.
Sokszor látom;*
A pontosvessző utólag pótolva.
de nints módom.*
A pont utólag pótolva.
Szól,*
A vessző utólag pótolva.
szól:*
A kettőspont utólag pótolva.
de egy hév Dámának
Kényjei többre vágynának.*
Az eredetileg itt következő (eredetileg 8.) versszak utólag át lett húzva:
<Én pedig ha néki volnék,
Inkább olly szívhez hajolnék
Mellyen már a’ lágyság nyilván
Megtetszik mint az értt gilván.>
Azt veszem már észre éppen;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Hogy nem tűrhet semmiképpen;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Mert minden fordúlásinál
Velem ellenkezőt tsinál.
Elfordúl,*
A vessző utólag pótolva.
ha mégyek felé:*
A kettőspont utólag pótolva.
Feláll, mihelyt űlök mellé:*
A kettőspont utólag pótolva.
Ha mit tzélzok,*
A vessző utólag pótolva.
mindjárt fel süt.*
A pont utólag pótolva.
Majd hogy a’ guta meg nem üt!*
A felkiáltójel pontból jav.
Ha valamelly Társaságba’*
A hiányjel utólag pótolva.
Kezdek véle nyájasságba:*
A kettőspont utólag pótolva.
Mindjárt serioz*
A z utólag s-ből jav.
’s valódi.*
A pont utólag pótolva.
Az sem szívesség sem módi!*
A felkiáltójel utólag pontból jav.
Ezer*
<Ennyi> Ezer Utólag az áth. szó fölé írva.
kínom’*
Jav. ebből: kínon.
ha meglátná,*
A vessző utólag pótolva.
’S ujját*
Utólag jav. ebből: ’s Ujját
sebembe botsátná:*
A kettőspont utólag pótolva.
Tudom hozzám lágyabb lenne,*
A vessző utólag pótolva.
Szükségemről mindjárt tenne.
Jaj,*
A vessző utólag pótolva.
be nagy kín a’ hevesség,*
A vessző utólag pótolva.
S még nagyobb a’ szemérmesség!*
A felkiáltójel utólag pótolva.
Ez hallgatna,*
A vessző utólag pótolva.
ama’ szólna;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Tsak mindkettő baj ne volna.
Kőszív volt abb’*
A hiányjel utólag pótolva.
a’ férjfiba’,*
A hiányjel utólag pótolva. A vessző utólag pótolva.
Ki béhozta a’ módiba,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy ő bátran szoljon ’s járjon,*
A vessző utólag pótolva.
A’ Dáma tsak kéztől várjon.
Ha kivalljuk,*
A vessző utólag pótolva.
hogy szeretünk,*
A vessző utólag pótolva.
Az Ifjaktól megvettetünk;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Ha szólni meg nem kívánunk,*
A vessző utólag pótolva.
Az ördög se jár utánnunk.
Égni kínos:*
A kettőspont utólag pótolva.
szólni szégyen.*
A pont utólag pótolva.
Már hát az ember mit tégyen?
Óh Férjfiak’ vastörvényje,*
A vessző utólag pótolva.
Melly alatt nyög sok Szív’ kényje!
De én bizony nem bánom már,*
A vessző utólag pótolva.
Szóljon akárki a’ tatár;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Még is az Úrnak megvallom.*
A pont utólag pótolva.
Mert a’ sok tűrést sokallom.*
A pont utólag pótolva. Utána a) jel jelzi, hogy ide kerülnek a 104a lapról az a), b), c) jelű (eredetileg 2., 3., 5.) versszakok.
*
A következő három versszak a 104a lapon olvasható, eléjük utólag a) b) c) jelzés került, és ide helyezte át őket a költő.
Már*
Jav. ebből: De
Szívemnek nintsen nyugta,
Hallgatás’ zárját felrugta.*
<,> .
Ki is volna,*
A vessző pontosvesszőből jav.
ki ne szólna,
Ha illy kínok között volna?*
Az eredetileg itt következő versszak az utólagos javítás során áthelyeződött, előtte ψ jel utal erre, utólag azonban erre a jelre más tintával b) került, de nem tudjuk, ez visszavonja-e a szakasz áthelyezését vagy sem.
*
E versszak előtt előbb ψ jel állt, amit később átjavított a költő b)-re.
Édes ugyan a’ Szerelem:*
A kettőspont utólag vesszőből jav.
De keserűn bánik velem,*
A vessző utólag pótolva.
Ha mézzét ollykor mutatja
Üvegenn által nyalatja.*
A pont utólag pótolva. A 104b lapon következő (eredetileg 4.) versszak utólag áthúzva:
<Kedvel szívem egy Szép Legényt,
De nem vár abból vőlegényt,
Én szeretem de hijjába
Nem fogad grátziájába.>
*
Előtte c) jel jelzi a versszak új helyét.
Szavát sem úgy szokta tenni,*
A vessző utólag pótolva.
Mintha el akarna venni.*
A pont utólag pótolva.
Hozzám eddig tsak úgy szíta,*
A vessző utólag pótolva.
Mint Gavallér, ’s Fávoríta.*
A pont utólag pótolva.
Megvallom,*
A vessző utólag pótolva.
hogy úgy kedvelem,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy még helyemet sem lelem;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Étem sints,*
A vessző utólag pótolva.
tsak nyújtozhatnám,*
A vessző utólag pótolva.
Az Úr’ karjára vágyhatnám.
Ha pedig az Urat látom:*
A kettőspont utólag pótolva.
Ásítozok,*
A vessző utólag pótolva.
számat tátom,*
A vessző utólag pótolva.
Tsiklándik bennem minden rész,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy majd az eszem is elvész.
Álmaim is mind nehezek:*
A kettőspont utólag pótolva.
Mind tsak kísértést érezek.*
A pont utólag pótolva.
Az éjjel is a’ setétbe’*
A hiányjel utólag pótolva.
Megnyomtak az Úr képébe.*
E sor után utólagos megjegyzésként ψ jel áll, mely betoldást jelöl, azonban egy újabb jeöléssel felülírta ezt a betoldást, és máshová került az Édes ugyan… kezdetű szakasz.
Bámúlásra méltó vennem,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy lehet olly erő bennem,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy gyarló Lyánka létemre
Halál nem jön életemre?*
A kérdőjel utólag pótolva.
Azt sints honnan magyaráznom,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy bennt égek,*
A vessző utólag pótolva.
kinnt meg fázom;*
A pontosvessző utólag vesszőből jav.
’S két kerek dombotska alatt
Olly nagy Aetna hogy lángolhat?*
A kérdőjel utólag pontból jav.
Mert ha szívemet tserébe’*
A hiányjel utólag pótolva.
Tehetném az Úr’ mellyébe,*
A vessző utólag pótolva.
Hogy egy nap ott Szikrádzana:*
A kettőspont utólag pótolva.
Az Úr a’ kútba ugrana.
De bár kutba ugranék*
A k utólag megerősítve.
is,*
A vessző utólag pótolva.
Bár benne nyakig állnék is;*
A pontosvessző utólag pótolva.
Még sem alunna el langom,*
A vessző utólag pótolva.
Mellytől gyúlad tűzbarlangom:*
A bar utólag megerősítve. A kettőspont utólag vesszőből jav.
Ha nem, ha tán, mint szokásban*
Utólag jav. ebből: szokásba
Van minden nagyobb városba,*
Utólag jav. ebből: városba A vessző utólag pótolva.
Vízi-puskával oltanák –*
A gondolatjel utólag pótolva.
Tüzem’*
A hiányjel utólag pótolva.
letsillapitanák.*
Az új változat itt véget ér, az eredeti változat első 9 versszakát (a 104ab lapon lévőket) pedig vagy kihúzta, vagy beépítette a költő az új változatba:
Az első versszak utólag áthúzva:
<Szóljak é vagy hallgassak é? –
E’ mind a’ kettő ollyaké,
Kik örömest hallgatnának;
Hallgatnának; ha tudnának.>
Az ezután következő 2. és 3. versszak helye megváltozott, a 4. szakasz pedig át lett húzva.
Az 5. szakasz előtt c) jelzés áll, ennek a helye is megváltozott.
A 6. szakasz előtt 3)-as áll, másik helyre került,
a 7. verszak előtt 1)-es szám áll, így szintén áthelyezte,
a 8. versszak át lett húzva,
a 9. előtt 2)-es szám áll, de utólag át lett húzva ez a szakasz.
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, A’ Dorottya’ Kínjai, Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0631_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.10.06, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0631_k