HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
ÍZIS és OZIRIS.
O Isis únd Osiris! welche Wonne!
Die Zaúberflőte.

Osiris szántásvetésre
Tanította meg népét,
Mellyért jobbágyi a’ Napban
Ábrázolták ki képét;

Izis*
Jav. ebből: ?Isis
pedig, ki ő véle
Volt Népe’ jóltévője,
Hold lett – a’ szegény munkásnak
Édes megenyhítője.

Mind a’ kettő hazájával
Annyiféle jót teve,
Hogy örök hálát érdemlett
Mind kettőnek a’ neve.

És a’ melly oltáron temjént*
Az első t e-ből jav.
Ozirisnak égettek,
Azon Feleségének is
Tömjénnel kedveskedtek.

’S ekként Oziris és Izis
Égyiptom két Istene
Az érdem’ útján a’ mennynek
Pitvaráig felmene.

Boldog Pár! a’ melly népének
Hasznáért így fáradott
’S Tisztelt emlékezetével
Bétöltött sok Századot;

Melly nem tsak a’ tengeren túl
Vitte nevét Romába,
Hanem ma is tiszteltetik
A’ böltsek’ Templomába.

Boldog Pár! sokat kerestem
Párodat a’ világba,
’S ím mai nap feltaláltam*
Az á olvhtl. betűből jav.
Párod’ a’ Somogyságba.

Ozirisra rá esmertem
A’ Napnak tzímeréről,
Izisra meg’ Ozirisról;
’S mind kettőre nevéről.

De főképen meg lehetett
Esmernem mindeniket,*
<Mihelyt hallottam a’ Haza> Hallván a’ hazával ’s néppel Az áth. sor alá írva.
Hallván a’ hazával ’s néppel
Tett sok érdemeiket.

Megesmértem, és az Izis’
Templomába bémentem,
Ha tán e’ szép Istennének
Tetszene Complimentem.

Már ma Izis’ oltárának
Nints ugyan semmi nyoma,
De van a’ bőltsek’ szívében
Izisnak még Temploma.

Ez az, melly egyaránt nézi
A’*
<Vi>
Személyt ’s az érdemet,
Ez az, melly papnak fel szokta
Venni mind a’ két Nemet.

E’ Templomba mentem én be
Zengvén innepéneket;
’S ímé – ímé ott találom
A’ Somogyi Szépeket.

Kik rózsákkal koszorúzva
Innepi nagy pompába
Énekeltek*
Az É é-ből jav.
a’ Szép-Nemnek
Oltáránál gálába.

Mézes szájokon angyali
Hanggal szólott az ének,
’S Néked, Méltóságos Grófné!
Örömmel inneplének.

Én is tehát, ki idvezlém
Tegnap Fő-Ispányomat,
Így danoltatám nevekbe
Gyengén rezgő lantomat: – – –

* * *
Ím Kegyelmes Grófné! szembe
Lehetünk ismét veled,
Veled, a’ ki a’ Szép-Nembe
A’ koronát viseled.

Te Zendíted meg nevedre
A’ másként néma lantot,
Az ég angyali képedre
Olly mosolygón pillantott.

Te vagy a’ Hold, ki Napunkkal
Újonnan feltetszettél,
’S Izis, ki Ozirisunkkal
Itt oltárt érdemlettél.

Te vagy, a’*
<Hol>
ki e’ Megyének
Tündökölsz határába,
Te vagy a’ kiért az Ének
Felhat a’ Menny’ várába.

Idvez-légy! Szép Istenasszon!
Újra Zengem, Idvez-légy!
’S hogy jóvoltod elárasszon,
Kérünk végig vélünk légy.

Úgy is most lettek Somogynak
Legtündöklőbb napjai,
Mert ím soha meg nem fogynak
Fénytadó Tsillagjai:

Oziris szép Izisével
Lám együtt fényeskedik,
A’ Hold a’ Nap’ feljöttével
Lám meg nem setétedik.

Sőt véle jár új fényjébe
A’ Heszperus’ tsillaga,
*
Innen idegen kéz írása.
Melly hazánk’ setét egébe
Bő súgárt adhat maga;

Sőt feltetszett két új fényűnk
E’ kellő Planétában
Kiket nézűnk már reményűnk
Telles Kopiumában

Mind ezeket Te nemzetted
Ditső Csillag minékűnk
Mellyért is meg érdemletted
Hogy tisztellyen vidékűnk

Hálával is fogadtuk el
Egűnkre jövésedet
E’ napot alig vártuk el,
Hogy szemléljűnk Tégedet

Alig vartuk el ’s örvendűnk
Már most hogy köztűnk ragyogsz
Oh te! a’ ki Nemes Rendűnk
Briliántja lenni fogsz

Örvendűnk hogy tőlgy ligetűnk
Meg nyert óh Szűz Diána
Örvendűnk hogy tisztelhetűnk
Festetics Juliána

– –
Ím azért mind le hajolván
Fejet is hajtúnk méllyen
’s Nagyságos kezed csókolván
Kialtúnk GRÓFNÉnk éllyen!!!!!!