A’ halálnak képét őltözvén magára
Bennünket hóltakká tészen utóllyára
Ugy vagyon: hóltakká tészen és hogy élünk
Tsak eggy kis szuszogás hiteti el vélünk
Óh mikor szűnik meg e’ kis szuszogás is
Mikor alszik el még maga az alvás is
Mikor száll testemre az a’ vég Nyúgalom
A’ mellyel örökre biztat a’ sír halom?
Óh halál a’ szelid álomnak Testvére
Mikor vettz örök zárt szemem fedelére
Hogy a’ semmiségbe testem vissza szállyon,
S’ belőllem tsak eggy por, és tsak eggy név vállyon
Igen is! mind ez az a’ mit a’ sors adhat
Te töled belöllünk egyéb nem maradhat
És a’ melly sok pompát a’ hólt körül látok
Tsak festett nyoszollya ’s himes superlátok
Ez örök álomba ugy fogunk aludni
Hogy arról magunk sem fogunk semmit tudni
És a’ mit beszélnek a’ halottak felől,
Hogy holmit tsinálnak még sírjokonn belől
Azok az élöknek setétes álmai
Mert tsendesek minden hóltak alvásai
Alusznak ök méllyen, mi pedig kik élünk
Ö róllok álmokat látunk és beszéllünk
Alusznak – ? De ugyan lehet é az álom
S’ ha álom mibenn áll? – én fel nem találom
Hiszen semmivé lessz a’ mi semmi vala
Az az: földé válik testünknek por fala
Elöbb eggy büszhödtség bálvánnyává lészen
Bomlani kezdenek a’ részek egésszenn
A’ folyó, – a’ könnyebb magát fellyebb vonnya
S’ A’ göröngy közt marad tsak a’ Skeletonnya
Ez is nem sokára bár atzél vólna is
Eggy rakás agyaggá változik maga is
Az olajos részek az Aërbe mennek
S’ Sirjok körül Lidértz formába jelennek
A’ sós és a’ kövér részettskék meg gyülvén
Föld’ szinén maradnak s’ öszve eggyesülvén
Azokat fel szívják a’ fűnek gyökeri
Mellyből az a’ kövér nedvességet nyeri
Mert lám a’ Papnak is kövér a’ tinója
Ha temetö kertben van a’ kaszállója
Söt a’ Bánát a’ melly ember vérrel ázott
S’ A’ mellyet a’ Magyar s’ Török test trágyázott
Olly zsiros füvet tart hogy meg érezheti
Szagát sok büszke ló s’ el nem szenvedheti
Igy lesz az élőből földi és ásvány rész,
A’ földi részekböl plánta s’ növevény lész
Mellyet ha az élő állatok meg esznek
Belőlle magoknak lételt ’s növést vésznek
Igy aluszunk mi! – de vigyáz a’ természet
S’ nintsen munkáiban hízák és enyészet
Pontos forgásának örök karikája
Eggynek el fogytával másikát táplállya
Mi vóltam magam is! mig meg
*
még Értelemzavaró másolási hiba, em. (ld. CsÖM. III. 470. 79.).
nem születtem
Mig füből s’ állatból e’ testet nem vettem.
Aludtam méllyenn a’ tsendesség ölébenn
A’ magam nem tudás tsendes éjjelébenn
Még a’ Természetböl mint eggy annak meg hólt
Részettskéje, akkor ki nem fejlettem vólt
Igy fogok bomlani újonnan beléje
Mint annak eggy pitziny meg hólt részetskéje
A’ koporsó utánn éppenn azt képzelem
A’ mi Böltsőm elött történt vala velem
Aluszom jó álom mihelyt el enyészek
S’ élőből eggy rakás Mineralé lészek.