1794 A |
1794 A |
1795 B | Az Álom 1796 B |
|---|---|---|---|
Jönn az álom, ’s mindent pihenésre hajta;
Az éjjelnek barna palástya van rajta
Be borittya véle a’ földet ’s az eget,
Alolla altato mák olajt tsepeget,
Mellynek hűs balsama a’ benne feredett
Szem hélyaknak édes nyúgovás[t] engedett
Lágy karjain faradt érzékenységinket
Ringattya ’s egy másik világba tesz minket,
Hol sok ezer képpel elménk jadtzottatya
Valoság képébe tünö abrázattya
Hol az öröm arany hegyeit igéri
Az áldás javait bö marokkal méri
Hol a’ félelemmel rettenti lelkünket
’S a’ Kétség szelére viszi életünket
De akár mint tünik képzelödesünkbe
Valódi örömöt terjeszt ő szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel olgya
El lankadt erönkhöz újj erejét tolgya
Meg tört érzesinket simitya kezével
Ujj életre hozván gyogyitó mezével
A terhes gondokat rab lántzához fűzi
’S Szivünkböl a Léthe’ partyaira üzi
Mint hogy a’ Világi bajoknak érzése
Éltünknek leg nagyobb terhe ’s szenvedése
A Halálnak képét öltozvén magára
Bennünket holtakká tészen utollyára
Ugy vagyon: holtakká tészen és hogy élünk
Tsak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.
|
1. Jőn az álom, ’s mindent pihenésre hajta:
Az éjjelnek barna palástja van rajta,
Bé boritja véle a’ földet ’s az eget
Alóla altato mák olajt tsepeget
Mellynek hűss balsama a’ benne feredett
Szem héjjaknak édes nyugovást engedett.
Lágy karjain fáradt érzékenységinket,
Ringatja ’s edgy másik világba tesz minket
5. Hol sok ezer képpel elménk jádzodtatja
Valoság képében tűnő ábrázatja.
Hol az őrőm arany hegyeit igéri
’s Az áldás javait bőv marokkal méri
Hol a’ félelemmel rettenti lelkünket
’s A’ Kéttség szélire viszi életűnket.
De akár mint tűnik képzelődésinkbe:
Valodi őrőmőt terjeszt ő szivűnkbe.
Apolgato karral kőtésink fel oldja,
El lankadt erőnkhőz ujj erejét toldja.
10. Meg tőrt érzésinket simitja kezével,
Ujj életre hozván gyogyito mézével,
A’ terhes gondokat rab lántzára fűzi,
Szivűnkből a’ Lethe partjaira űzi.
’s Minthogy a’ Világi bajoknak érzése;
Éltűnknek leg nagyobb terhe szenvedése;
A’ halálnak képét őltőzvén magára
Bennűnket holtakká tészen utoljára.
Ugy vagyon holtakká teszen és hogy élűnk
Tsak edgy kis szuszogás hiteti el vélűnk.
|
Boldogok azok, a’ kik úgy alusznak, hogy többé
fel nem ébrednek. Sőt ez a’ kívánságom is
haszontalan, ha az álmodozások ostromolják
a’ Sírhalmokat. Préd. 3: 19, 20, 21.
Jönn az álom, ’s mindent pihenésre hajta;
Az éjjelnek barna palástya van rajta
Be borittya véle a’ földet ’s az eget,
Alolla altato mák olajt tsepeget,
Mellynek […]a’ benne feredett
Szem hélyaknak édes nyúgovás[t]engedett
Lágy karjain faradtérzékenységinket
Ringattya ’s egy másik világba tesz minket
Hol sok ezer képpel elménk jadtzottatya
Valoság képébe tünö abrázattya
Most az öröm arany hegyeit ígéri
Az áldás javait bö marokkal méri
Majd a’ félelemmel rettenti lelkünket
’S a’ Kétség szelére viszi életünket
De akár mint tünik képzelödesünkbe
Valódi örömöt terjeszt ő szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel olgya
El lankadt erönkhöz újj erejét tolgya
Meg tört érzesinket simitya kezével
Ujj életre hozván gyogyitó mezével
A terhes gondokat rab lántzához fűzi
Szivünkböl a Léthe’ partyaira üzi
Mint hogy a’ Világi bajoknak érzése
Éltünknek leg nagyobb terhe ’s szenvedése
A Halálnak képét öltozvénmagára
Bennünket holtakká tészen utollyára
Ugy vagyon: holtakká tészen és hogy élünk
Tsak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.
[A vershez toldalék kapcsolódik, l. a társszövegforrást.]
| Convasatum Quid, 47b–48a, +48b
Boldogok azok a’ kik ugy alusznak
hogy többe fel nem ébrednek.
Söt ezen kivánságom is haszontalan,
ha az álmadozások ostromolják a sirhalmokat.
Pred: 3: 19, 20, 21.
Jön az alom mindent pihenesre hajta.
Az éjjelnek barna palasztja van rajta.
Be boritja velle a földet ’s az eget
Alolla altato mak olajt csepegtet
Melynek balsamában a benne feredett
Szem héjjaknak edes nyugovást engedett
Lágy karjain fáradt erzekenységünket
Ringatja egy masik világba tesz minket
Hol sok ezer képpel elménk jádtzodtatja
Valoság képébe tünö abrázatja
Most az öröm arany hegyeit igéri.
Az áldás javait böv marokkal méri.
Majd a félelemmel rettenti lelkünket
’S A’ kéttség szelire viszi eletünket
De akarmint tünik képzelödésinkbe
Valodi örömöt terjeszt ö szivünkbe
Apolgató karral kötésink fel oldja.
El lankadt erönkhöz ujj erejét toldja.
Meg tört érzesinket simitja kezével.
Uj életre hozván gyogyito mezével
A terhes gondokat rab lántzához füzi
Szivünkböl a Lethe partjaihoz üzi.
Minthogy a vilagi bajoknak érzése.
Éltének leg nagyobb terhe ’s szenvedése.
A Halálnak képét öltözven magára
Bennünket holtakká teszen utojjára.
Ugy vagyon: holtakká tészen és hogy élünk
Csak egy susogás hiteti el velünk
MTAK K 672/III. 25a–26a.
A’ halálnak képét őltözvén magára
Bennünket hóltakká tészen utóllyára
Ugy vagyon: hóltakká tészen és hogy élünk
Tsak eggy kis szuszogás hiteti el vélünk
Óh mikor szűnik meg e’ kis szuszogás is
Mikor alszik el még maga az alvás is
Mikor száll testemre az a’ vég Nyúgalom
A’ mellyel örökre biztat a’ sír halom?
Óh halál a’ szelid álomnak Testvére
Mikor vettz örök zárt szemem fedelére
Hogy a’ semmiségbe testem vissza szállyon,
S’ belőllem tsak eggy por, és tsak eggy név vállyon
Igen is! mind ez az a’ mit a’ sors adhat
Te töled belöllünk egyéb nem maradhat
És a’ melly sok pompát a’ hólt körül látok
Tsak festett nyoszollya ’s himes superlátok
Ez örök álomba ugy fogunk aludni
Hogy arról magunk sem fogunk semmit tudni
És a’ mit beszélnek a’ halottak felől,
Hogy holmit tsinálnak még sírjokonn belől
Azok az élöknek setétes álmai
Mert tsendesek minden hóltak alvásai
Alusznak ök méllyen, mi pedig kik élünk
Ö róllok álmokat látunk és beszéllünk
Alusznak – ? De ugyan lehet é az álom
S’ ha álom mibenn áll? – én fel nem találom
Hiszen semmivé lessz a’ mi semmi vala
Az az: földé válik testünknek por fala
Elöbb eggy büszhödtség bálvánnyává lészen
Bomlani kezdenek a’ részek egésszenn
A’ folyó, – a’ könnyebb magát fellyebb vonnya
S’ A’ göröngy közt marad tsak a’ Skeletonnya
Ez is nem sokára bár atzél vólna is
Eggy rakás agyaggá változik maga is
Az olajos részek az Aërbe mennek
S’ Sirjok körül Lidértz formába jelennek
A’ sós és a’ kövér részettskék meg gyülvén
Föld’ szinén maradnak s’ öszve eggyesülvén
Azokat fel szívják a’ fűnek gyökeri
Mellyből az a’ kövér nedvességet nyeri
Mert lám a’ Papnak is kövér a’ tinója
Ha temetö kertben van a’ kaszállója
Söt a’ Bánát a’ melly ember vérrel ázott
S’ A’ mellyet a’ Magyar s’ Török test trágyázott
Olly zsiros füvet tart hogy meg érezheti
Szagát sok büszke ló s’ el nem szenvedheti
Igy lesz az élőből földi és ásvány rész,
A’ földi részekböl plánta s’ növevény lész
Mellyet ha az élő állatok meg esznek
Belőlle magoknak lételt ’s növést vésznek
Igy aluszunk mi! – de vigyáz a’ természet
S’ nintsen munkáiban hízák és enyészet
Pontos forgásának örök karikája
Eggynek el fogytával másikát táplállya
Mi vóltam magam is! mig meg nem születtem
Mig füből s’ állatból e’ testet nem vettem.
Aludtam méllyenn a’ tsendesség ölébenn
A’ magam nem tudás tsendes éjjelébenn
Még a’ Természetböl mint eggy annak meg hólt
Részettskéje, akkor ki nem fejlettem vólt
Igy fogok bomlani újonnan beléje
Mint annak eggy pitziny meg hólt részetskéje
A’ koporsó utánn éppenn azt képzelem
A’ mi Böltsőm elött történt vala velem
Aluszom jó álom mihelyt el enyészek
S’ élőből eggy rakás Mineralé lészek.
|