Lovassai Másolási hiba, így értelmetlen a mondat, a többi szövegváltozat alapján em.
Szerelem Istennek,
Mind Gyalog Katonát Verbuvalnak ennek;
A’ Kik míkor menvén egy hejbe pihennek:
Mars helyet kellemes Amorosonn [m]ennek.*
ennek Másolási hiba, így értelmetlen a mondat, a többi szövegváltozat alapján em.
Vitéz Táborának nints Uniformissa,
Mert meztelen maga a’ Generalissa;
*
Csokonai az eredeti kéziraton utólag a következő két sort fölcserélte, ezt azonban a kézirat másolója figyelmen kívül hagyta.
Várát az ellenség, hogy jobban meg nyissa:
Nints semmi sisakja, Pantzélya Paissa.
Távolrol győz nyájjas kátsingatásokkal,
Mint meg annyi szivbe ronto gránátokkal;
Amor fel lobantván két szemét langokkal:
Az ohajtás szelén repűlvén azokkal.
Nemelykor*
Némelykor
a’ Várat fel kéri Levele,
Amornak Nevébe ígérettel tele;
És ha a’ Komendás nem tetzőn felele:
Titkoson dolgozo Spiont is kűld véle.
Mikor osztán kőzel birkóznak egymással
Nem rongályák egymást erős Bajvivással
Leg gyakrabban győznek lágy Ortza fogással
Őleléssel ’s gyenge Kéz-szorongatással.
Kivált leg erőssebb Tűzet akkor Nyelnek
Mikor hév tsokokat egymásra tűzelnek;
És ha a’ Varbol*
Várbol
is hasonlon felelnek:
Helyet a’ Vitézek akkor alig lelnek.
Mihelyt szikrát kapnak sziveknek Langjárol
Észre vévén Nyájas el tsattanásarol*
tsattanásárol
Tűzet Lobbantanak, Ajjakok Agyárol*
Ágyárol
Talpig fel gerjednek egykét tsokotskárol.
Mintha egy Kéntsillag a’ tűzi munkába
Fel gyúl és szikrája ér a’ másikába
Az is tűzet kapván tőle hamarjába
Öntnek ezer Szikrát egymás szikrájába:
Igy mikor kőltsönös Lángok hoz értenek
Egy másra szapora csókokat hintenek
Mellyeket ah tsalfa Szerelem Istenek!
Hány bádjadt nyögések, ’s Könytseppek öntenek
Magamnak is vagyon annyi Bátorságom
Hogy az ellent álló Gárnitzont le vágom
A’ Várnak domború. Bástyáját meg hágom
’s Fokára fel teszem győző Mirtus ágom.
’s Ha a’ nagy Ulysses Trója Fala mellett
A’ Pallás Várából ki fojó vizellet
Allyukán be menni hajdan nem szégyenlett
Mikor Vitézkedni ollyan Helyen kellett:
Én is azt ki kérem Katona létemre
Hogy egy jámbor Lélek se hánnya szememre,
Ha nem hajtván semmi büszke szeméremre
Az illyen Búvótskát bizom testvéremre.
Függ, ’s még Magyaroson rajtam olly fegyverem
Melly Apánkról maradt, ’s velünk együtt terem
Ki vont éles kardal be vágván, meg verem
Saul, és Dávidként az én tiz ezerem.
Egy Káplár allával mihelyt sátort bontok
Már a’ nagy Corpussal azonnal be rontok
Himen sorompóját be törvén, Vért ontok,
Mig tőltésből ki nem ürűl a’ Patrontok
Addig is a Várat az allyánál Tz. – – – –
A’ külső Posztokról verdesi két Bomba
Mig az el halt Vezér az én Hatalmomba
Kapitulátzión fel adja azomba.
Akkor meg tsókolván Szép Commendánsnémat
Ser’gemmel meg tészem neki Parádemat*
Parádémat
Nyalkán fére vágom, ’s el tévén spádémat,
Fejér, ’s piros szinű rósa Pardupémat.
A’ szűz Komáromot mi helyt igy meg vettem
’s A’ Vizi Városnak kúltsát fére tettem
Ámor mosolyogva nézi Vitéz tettem
Győzedelmi nótát danolván mellettem.
Bóldog ostrom! ha ki el esett is azonn
Fel kél, bár fél hóltan hevert is a Gazonn
’s A’ ki a Csatáról nem ment el szárazon,
Annak lész Jutalma a le vert Amazon
Óh száz szor szerentsés alkotmányú kis Vár
Mely a’ midőn egyszer igy le rontatott már
Magossabb Tetőre Epűlést akkor vár,
Mig az idők lántzán kilentz hónap le jár.
De a’ Vár ha sokat Attakirozodik
Csillamlo ablaka homajba vonodik
Vakolatlan fala rantzokkal*
rántzokkal
szantodik*
szántódik
Meg rokkan és Végre Frantz kézre adodik
Azomba kimélni magát sok száz Kába
Nem tudván, Pleszúrt kap a’ heves Tsatába;
’s Kankóba, és tarka Franczia ruhába,
Megy az Invalidus Katonák házába
Ám de a’ kik […]*
[tudják] A másolás során kimaradt egy szó, a többi szövegváltozat alapján pótoltuk.
kimélni magokat
Sem azomba el nem vesztik kurázsjokat
Azok fűzik arany lánczra a’ fogjokat
Azok élik Vitéz módra Világokat
Az a’ Vig jegy alatt született Katona
A’ szerentse, ’s öröm annak a’ rokona
Kinek fejére száll Zőld Mirtus korona
Mellyet a’ Grátziák leg szebbike fona
Nevét hordja Ámor aranyos szárnyain
Éneklik a’ Nymfák Cziprusnak partyain
A’ szépség Angyala vezetvén karjain
Úrrá tészi kedves főldi Angyalain
Óh ha rám kerűlne az Angyalabbika
A’ kinél még könnyen hasad a’ Pántlika
Fő Kapitányságot adna a’ Taktika
Tudom, bár ha még most lennék is köz Fika.
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, Minden szerelmes katona, Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0513_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.11.21, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0513_k