Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

^*Kis Asszonyka.

Ettől^* a’ bakkantsos ruhába őltözött pajzán Múzától úgy őrizkedjen, kérem, mint azon ifjaktól azoktól az elmés^* veres nadrágos^* Stutzerektől, a’ kik szűntelen a’ Kis Asszonykának ő rajtok való győzedelmeit pengetik szájokonn. Őrizkedjen,^* mondom, mind^* azoktól, mind ezen Világi^* Libériás Versektől különbbenn félő, hogy a’ veres gyűrű^* botról mézet fog kostolni, és megtalál, Kintsetském,^* halni – Metaphorában.^* Én oka nem leszek^* jobbann javaslom hogy^* ezeket elfordítván tsak azokkal az Apátza színűekkel^* méltóztassa^* múlatni.

Tsókolom Kezetskéit.

^*Tiszteletre méltó Öreg Úr!

Én felkelvén és az Úr vén Ortzáját megbetsűlvén^* arra kérem, hogy ezen hívalkodó veres Úrfiak közé ne^* adja magát, mert vagy fekete vére az illyenekkel meg nem eggyezhetne,^* vagy ha ifjúi múlatságait akarván az Úr megújjítani azt találnák ezek a’^* Páfusi Vitézek mondani, hogy Turpe senex etc. Tisztelem a’ Nagy Asszonyt is.^* Ugyan^* ezt méltóztassa az öreg Úr az Udvari Káplánjának annak a’^* kegyes és Jámbor Szentembernekis megparantsolni, mert ő Kegyelme a’^* Lelkit^* keresvén, le^* vetkezte a’ Testieket, és tsak titkonn szokta fel őltözni.

Ennye Kisasszonykám! meg gondoltam bizony azt, hogy elsőbennis a’ Veresseket^* méltóztatik elolvasni. Bánom hogy nem azt^* parantsoltam vala, hogy olvassa el talám rá^* se nézett vólna. Be Éva természet! Most ugyan a’ megtiltott fának tsak virágit^* szagólta, de az Egekre kérem meg ne kóstolja gyűmőltseit. ’S még az Öreg Úr is elolvassa? Sőt azt mondják, hogy még így kiáltott fel utánna Ó mihi etc.