[Minden szerelmes katona] 1795 A |
1795 A |
1796 A |
|---|---|---|
MTAK. K 674., 61a–62a.
Kis Asszonyka.
Ettől a’ bakkantsos ruhába őltözött pajzán Múzától úgy őrizkedjen, kérem, mint azon ifjaktól azoktól az elmés veres nadrágos Stutzerektől, a’ kik szűntelen a’ Kis Asszonykának ő rajtok való győzedelmeit pengetik szájokonn. Őrizkedjen, mondom, mind azoktól, mind ezen Világi Libériás Versektől különbbenn félő, hogy a’ veres gyűrű botról mézet fog kostolni, és megtalál, Kintsetském, halni – Metaphorában. Én oka nem leszek jobbann javaslom hogy ezeket elfordítván tsak azokkal az Apátza színűekkel méltóztassa múlatni.
Tsókolom Kezetskéit.
Tiszteletre méltó Öreg Úr!
Én felkelvén és az Úr vén Ortzáját megbetsűlvén arra kérem, hogy ezen hívalkodó veres Úrfiak közé ne adja magát, mert vagy fekete vére az illyenekkel meg nem eggyezhetne, vagy ha ifjúi múlatságait akarván az Úr megújjítani azt találnák ezek a’ Páfusi Vitézek mondani, hogy Turpe senex etc. Tisztelem a’ Nagy Asszonyt is. Ugyan ezt méltóztassa az öreg Úr az Udvari Káplánjának annak a’ kegyes és Jámbor Szentembernekis megparantsolni, mert ő Kegyelme a’ Lelkit keresvén, le vetkezte a’ Testieket, és tsak titkonn szokta fel őltözni.
Ennye Kisasszonykám! meg gondoltam bizony azt, hogy elsőbennis a’ Veresseket méltóztatik elolvasni. Bánom hogy nem azt parantsoltam vala, hogy olvassa el talám rá se nézett vólna. Be Éva természet! Most ugyan a’ megtiltott fának tsak virágit szagólta, de az Egekre kérem meg ne kóstolja gyűmőltseit. ’S még az Öreg Úr is elolvassa? Sőt azt mondják, hogy még így kiáltott fel utánna Ó mihi etc.
MTAK. K 755/I., 7b., 8b.
[Négy versszak hiányzik, l. a társszövegforrást.]
Nints eggy lovassa is Szerelem Istennek,
Mind gyalog Katonát verbuálnak ennek,
A’ kik Mikor menvén, ’s eggy helybe pihennek,
Mars helyett kellemes Amorosónn mennek.
S Vitéz táborának nints Uniformissa,
Mert meztelen maga a’ Generálissa
Nints semmi sisakja pántzélja paissa
Várát az ellenség hogy jobban meg nyissa:
7 Távolrol győz nyájas katsingatásokkal
Mint meg annyi szívbe rontó gránatokka[…]
Ámor fellobantván két szembe lángokkal:
Az óhajtás szelénn repíti azokkal.
8 Némellykor a’ várat felkéri leve[…],
Ámornak Nevébe ígérettel tele;
És Ha a’ Commendáns nem tetszönn felele
Titkoson dolgozó Spiont is kűld vele
9 Mikor pedig közel birkoznak eggymással
Nem rongálják eggymást erős bajvívással
Leg gyakrabbann győznek ortza simítással
Öleléssel ’s gyenge kéz-szorongatással.
10 Kivált leg erössebb tüzet akkor nyelnek
Mikor hév tsókokkal eggymásra tüzelnek
És Ha a’ várbólis hasonlón felelnek
Helyet a’ Vitézek akkor alig lelnek.
11 Mihelyt szikrát kapnak sziveknek lángjáról
észre vévén nyájas eltsattanásaról
Tüzet lobbantanak ajakok ágyáról
’s Talpig fel gerjednek eggy két tsokotskáról
12 Mint ha eggy kéntsillag a’ tüzimunkába
Fel gyúl és szikrája ér a’ másikába
Az is tüzet kapván tőle hamarjába
Ontnak ezer szikrát eggymás szikrájába.
13 Igy mikor kőltsönös lángokhoz értenek
Eggymásra szapora tsókokat hintenek
Mellyeket ah tsalfa Szerelem Istenek!
Hány bádgyadt nyögések ’s Könnytseppek öntenek?
[A vers további része hiányzik, l. a társszövegforrást.]
|
Ha katonaskodnak minden szerelmesek
Közttök eggy jó zsoldot magam is keresek
Bár sok félelemmel es bajjal telyesek
Az ejjeli csaták ostromok és Lesek.
Ha a’ két fejü Sas rettentö Ezere
Számába iródni lágy szivem nem mere
Hadd legyek e’ nyajasbb seregnek embere
A mellynek két fejü galamb a tzimere
Nemzeti Tzimerénn látszik kettös kereszt
Mert két szemelyre néz itt a’ házi kereszt;
Hogy túl felöl negyes fejér vizet ereszt
Homályba akarom hagyni most egyszer ezt.
De hármas Halmának Tzélját ki találom
Mert a mikor végbe megy a diadalom
Két Halom közt épűl edgy harmadik halom
Ezt Evától fogva szűli a’ fajdalom.
Nints eggy Lovassa is Szerelem Istennek
Mind gyalog katonát verbuválnak ennek
A kik mikor menvén egy helybe pihennek
Mars helyett kellemes Amaroson mennek
Vitéz táborának nints uniformissa.
Mert meztelen maga a Generálissa
’S várát az ellenség hogy jobban meg nyissa
Nints semmi Sisakja Pántzelja Paissa
Távolrol győz nyájjas Katsingatásokkal
Mint meg annyi szivbe ronto Gránátokkal.
Ámor fel lobbantván két szembe lángokkal.
Az ohajtás szelén repiti azokkal.
Némelykor a Várat fel kéri Levele
Ámornak nevébe igérettel tele.
És ha a Comendans nem tetzőn felele.
Titkoson dolgozo Spiont is kűld vele.
Mikor pedig kőzel birkoznak egymással
Nem rongálják egymast erős baj vivassal
Leg gyakrabban győznek lágy ortza fogással
Öleléssel ’s gyenge kéz szorongatásal.
Kivált leg erőssebb tűzet akkor nyelnek
Mikor hév csokokkal egymásra tűzelnek
És ha a Várbol is hasonlon felelnek.
Helyet a Vitezek akkor alig lelnek.
Mihelyt szikrat kapnak sziveknek lángjától
Eszre vévén nyajjas el tsattanásáról
Tüzet lobbantanak ajakok ágyáról
’s Talpig fel gerjednek egy ket tsokotskától
Mintha eggy Kéntsillag a Tüzi munkába
Fel gyúl és Szikrája ér a másikába:
Az is tüzet kapván töle hamarjába’:
Ontnak ezer Szikrát eggy más Szikrájába
Igy mikor kőltsőnös lángokhoz értenek
Egy másra szapora tsokokat hintenek
Mellyeket a tsalfa szerelem Istenek!
Hány bádgyadt Nyögések, ’s köny tsepek öntenek
Magamnak is vagyon annyi bátorságom,
Hogy az ellen álló Garnizont le vágom,
A’ Várnak domború bástyáit meg hágom,
’S Fokára fel tészem gyözö mirtus ágom’.
’S Ha a Nagy Uliszszes Trója Fala mellett
A Pallás Várából ki folyo vizellett
Allyukánn be menni régen nem szégyenlett
Mikor vitezkedni ollyan helyen kellett:
En is azt ki kérem Katona létemre
Hogy egy Jambor Lélek se hánnya szememre
Ha nem hajtván semmi bűszke szemeremre
Az illyen Búvótskát bízom Testvéremre.
Függ, ’s még Magyarosan rajtam oly fegyverem
Melly apánkról maradt, ’s velünk edjütt terem
Ki vont éles karddal bé vágván meg verem
Saul és Dávid ként az én tiz ezerem
Eggy Káplár allával mihelyt Sátort bontok
Már a nagy Corpussal azonnal bé rontok
Himen Sorompoját bé törvén vért ontok
Mig Töltésböl ki nem ürűl a Patrontok.
Addig is a Várat az aljánál Tz – – – –
A külső Posztokról verdesi két Bomba:
Míg az el halt vezér az én hatalmamba
Kapitulátziónn fel adja azomba;
Akkor meg tsokolván szép Commendánsnémat,
Sergemmel meg teszem néki parádémat;
Nyalkánn félre vágom, el tévén spádemat
Fejér, ’ s piros szinü Róza Pardupémat
A Szüz Komáromot mihelyt igy meg vettem
’S a vizi városnak kúltsát félre tettem
Ámor mosolyogva nézi vitéz tettem;
Gyözedelmi nótát danolván mellettem.
Boldog ostrom! ha ki el esett is azon
Fel kél bár fél holtann hevert is a Gazon
’S a ki a Tsatáról nem ment el szárazonn
Annak leszsz jutalma a’ le vert Amazon
Óh százszor szerentsés alkotmányú Kis Vár!
Melly a midön eggyszer igy le rontatott már
Magosabb tetőre épűlést akkor vár
Míg az idők lántzánn kilentz Hónap le jár.
De a’ Vár ha sokat attakirozódik
Tsillámló ablaka Homályba vonodik
Vakolátlan Fala Rantzokkal szántódik
Meg rokkan; és végre – Frantz kézre adódik
Azomba kimélni magát sok száz Kába
Nem tudván, Pleszúrt kap a’ heves Tsatába
’s Kankoba és tarka Frantzia Ruhába
Megy az Invalidus Katonák házába
Ám de a’ kik tudják kimélni magokat
Sem azonba el nem vesztik Kurázsjokat:
Azok füzik arany lántzra a’ foglyokat
Azok élik Vitéz módra Világokat
Az a’ vig jegy alatt született Katona
A Szerentse ’s öröm annak a Rokona
Kinek fejére száll zöld mirtus Korona
Mellyet a Gratziak! leg szebbike fona.
Nevét hordja Ámor aranyos szárnyainn
Eneklik a Nimfák Cziprusnak partjain
A szépség Angyala vezetvén Karjainn
Úrrá teszi kedves főldi Angyalainn
Oh ha rám kerűlne az Angyalabbika
Akinél még könnyen hasad a pántlika
Fö Kapitanysagot adna a’ Taktika
Tudom bár ha meg most lennék is köz Fika.
|
Ha katonáskodnak minden szerelmesek,
Kőztők egy jó zsoldot magam is keresek,
Bár sok félelemmel és bajjal telyesek;
Az éjjeli tsaták ostromok és lesek
Ha akét fejű Sas rettentő ezere
Számába írodni Lagy szivem nem mere.
Hadd legyek e’ Nyajasb Seregnek embere
A’ Melynek két fejű Galamb a’ Czimere
Nemzeti Czimerénn lattzík kettős Kereszt
Mert két Szemé[ly]re néz itt a’ Hazi kereszt
Hogy tul felőll Negyes Fejér Vizet ereszt
Homályba akarom hagyni most egyszer ezt.
De hármas halmának tzélyát kitalálom
Mert amíkor vegbe megy a’ Diadalom,
Két halom kőzt épűl egy harmadik halom,
Ezt Évátol fogva szűli a’ fájdalom.
Nints egy Lovassa i[s] Szerelem Istennek,
Mind Gyalog Katonát Verbuvalnak ennek;
A’ Kik míkor menvén egy hejbe pihennek:
Mars helyet kellemes Amorosonn [m]ennek.
Vitéz Táborának nints Uniformissa,
Mert meztelen maga a’ Generalissa;
Várát az ellenség, hogy jobban meg nyissa:
Nints semmi sisakja, Pantzélya Paissa.
Távolrol győz nyájjas kátsingatásokkal,
Mint meg annyi szivbe ronto gránátokkal;
Amor fel lobantván két szemét langokkal:
Az ohajtás szelén repűlvén azokkal.
Nemelykor a’ Várat fel kéri Levele,
Amornak Nevébe ígérettel tele;
És ha a’ Komendás nem tetzőn felele:
Titkoson dolgozo Spiont is kűld véle.
Mikor osztán kőzel birkóznak egymással
Nem rongályák egymást erős Bajvivással
Leg gyakrabban győznek lágy Ortza fogással
Őleléssel ’s gyenge Kéz-szorongatással.
Kivált leg erőssebb Tűzet akkor Nyelnek
Mikor hév tsokokat egymásra tűzelnek;
És ha a’ Varbol is hasonlon felelnek:
Helyet a’ Vitézek akkor alig lelnek.
Mihelyt szikrát kapnak sziveknek Langjárol
Észre vévén Nyájas el tsattanásarol
Tűzet Lobbantanak, Ajjakok Agyárol
Talpig fel gerjednek egykét tsokotskárol.
Mintha egy Kéntsillag a’ tűzi munkába
Fel gyúl és szikrája ér a’ másikába
Az is tűzet kapván tőle hamarjába
Öntnek ezer Szikrát egymás szikrájába:
Igy mikor kőltsönös Lángok hoz értenek
Egy másra szapora csókokat hintenek
Mellyeket ah tsalfa Szerelem Istenek!
Hány bádjadt nyögések, ’s Könytseppek öntenek
Magamnak is vagyon annyi Bátorságom
Hogy az ellent álló Gárnitzont le vágom
A’ Várnak domború. Bástyáját meg hágom
’s Fokára fel teszem győző Mirtus ágom.
’s Ha a’ nagy Ulysses Trója Fala mellett
A’ Pallás Várából ki fojó vizellet
Allyukán be menni hajdan nem szégyenlett
Mikor Vitézkedni ollyan Helyen kellett:
Én is azt ki kérem Katona létemre
Hogy egy jámbor Lélek se hánnya szememre,
Ha nem hajtván semmi büszke szeméremre
Az illyen Búvótskát bizom testvéremre.
Függ, ’s még Magyaroson rajtam olly fegyverem
Melly Apánkról maradt, ’s velünk együtt terem
Ki vont éles kardal be vágván, meg verem
Saul, és Dávidként az én tiz ezerem.
Egy Káplár allával mihelyt sátort bontok
Már a’ nagy Corpussal azonnal be rontok
Himen sorompóját be törvén, Vért ontok,
Mig tőltésből ki nem ürűl a’ Patrontok
Addig is a Várat az allyánál Tz. – – – –
A’ külső Posztokról verdesi két Bomba
Mig az el halt Vezér az én Hatalmomba
Kapitulátzión fel adja azomba.
Akkor meg tsókolván Szép Commendánsnémat
Ser’gemmel meg tészem neki Parádemat
Nyalkán fére vágom, ’s el tévén spádémat,
Fejér, ’s piros szinű rósa Pardupémat.
A’ szűz Komáromot mi helyt igy meg vettem
’s A’ Vizi Városnak kúltsát fére tettem
Ámor mosolyogva nézi Vitéz tettem
Győzedelmi nótát danolván mellettem.
Bóldog ostrom! ha ki el esett is azonn
Fel kél, bár fél hóltan hevert is a Gazonn
’s A’ ki a Csatáról nem ment el szárazon,
Annak lész Jutalma a le vert Amazon
Óh száz szor szerentsés alkotmányú kis Vár
Mely a’ midőn egyszer igy le rontatott már
Magossabb Tetőre Epűlést akkor vár,
Mig az idők lántzán kilentz hónap le jár.
De a’ Vár ha sokat Attakirozodik
Csillamlo ablaka homajba vonodik
Vakolatlan fala rantzokkal szantodik
Meg rokkan és Végre Frantz kézre adodik
Azomba kimélni magát sok száz Kába
Nem tudván, Pleszúrt kap a’ heves Tsatába;
’s Kankóba, és tarka Franczia ruhába,
Megy az Invalidus Katonák házába
Ám de a’ kik […] kimélni magokat
Sem azomba el nem vesztik kurázsjokat
Azok fűzik arany lánczra a’ fogjokat
Azok élik Vitéz módra Világokat
Az a’ Vig jegy alatt született Katona
A’ szerentse, ’s öröm annak a’ rokona
Kinek fejére száll Zőld Mirtus korona
Mellyet a’ Grátziák leg szebbike fona
Nevét hordja Ámor aranyos szárnyain
Éneklik a’ Nymfák Cziprusnak partyain
A’ szépség Angyala vezetvén karjain
Úrrá tészi kedves főldi Angyalain
Óh ha rám kerűlne az Angyalabbika
A’ kinél még könnyen hasad a’ Pántlika
Fő Kapitányságot adna a’ Taktika
Tudom, bár ha még most lennék is köz Fika.
|