HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A’ Szabadúlás]
*
Mivel egy levelet kitéptek a gyűjteményből, a vers töredékes, az eleje és a cím hiányzik.
[...]
Nem dobog már tőbbé szivem,
Mikor látlak Tégedet.

Álmodok, de mind szüntelen
Álmomba nem szemléllek.
Fel serkenek de elsöbenn
Nem te rólad eszmélek.

Meszsze vagyok, ’s viszsza megint
Nem ohajtlak őlembe:
Veled vagyok, ’s kedvet*
Jav. ebből: kedves
vagy Kint
Nem tsinálhatsz szivembe

Szépségidet emlegetem
Még sem gyengűlök jobbann:
Kinaimra emlékezem
Haragom még se lobban

Meg nem haborodom még is
Ha elöttem szemléllek:
Sött szeretö társammal*
Jav. ebből: társaimmal
is
Rolad gyakrann beszéllek.

Ám szivesenn hányd ennékem*
énnékem
Ám kevélyen szemedet:
Meg vetésed fel sem vészem,
Fel sem vészem kedvedet.

El mult szokott Birodalma
Rajtam szép ajjakidnak;
Nem nyilik meg szívem’ útja
Tőbbé Pillantásidnak.

Az a mi most örvendővé
Vagy szomorúvá tészen,
Nem a te jóságod tőbbé
Nem a te vétked lészen:

Mert tettszik nálad nélkűl is
Az Erdö mező, Halom;
Minden meg únt Hely veled is
Szintugy tsupa*
Jav. ebből: tsupá
unalom.

Halgass igaz Mondásomra: –
Most is szépnek tartalak;
De nem*
nem<...>
ugy ám, hogy ne vólna
Hozzád hasonló alak,

Es,*
És
– az Valo, meg ne sértsen
Most már olly hibát láttam
Szép képedbe; mellyet régenn
Szepség gyanánt imádtam.

Mikor Nyilad’ törtem széllyel:
Meg vallom, bár szemérem,
Azt véltem hogy szivem tört el
’S tán Halálomat érem:

De Sziveről a sok jajt, Bajt
Ki el kívánja vetni,
’S a magáé lenni ohajt;
Mindent el szenvedhetni.

A’ Lepbe,*
lépbe A p olvhtl. betűből jav.
mellybe a Madár
Veletlen*
Véletlen
esett bele,
A’ Tollát is ott hagyja már:
De szabaddá leszsz vele.

El hulltt Tollát kevés nappal
Meg nyeri mindenestől;
Okossá lessz a’ kár által
Messze kerűl a’ Lestől.

Tudom nem hiszed hogy régi
Langomat meg óltottam;*
Az l s-ből jav.
Mert nem tudom el hallgatni,
’S Már annyiszor mondottam:

Bennem az a’ Természeti
Erö ontja Szavait,
Melly szerént minden beszélli
El mult Baját ’s kinjait;

Igy beszélli a Katona
A Kegyetlen Hartzokat,
A Had utan*
után
igy mutatja
A sok forradásokat

Igy mutatja el oldatvan
A Rab örömmel tele
A’ kegyetlen Lantzot osztan
Mellyet hajdan visele:

Beszéllek – de meg nyugtatni
Tsak magamot kivánom;
Beszéllek de fogsz é hinni
Már azt nem sokat bánom

Beszéllek. – de nem kérdezem
Azt milyennek itéled.
’S valyon tsendes vagy é, vagy nem,
Mikor beszéllek véled?

En*
Én
eggy tsalfa szivtől, és te
Eggy Hivtöl fogsz meg válni:
Nem tudom előbb örömre
Mellyikünk fog találni?

Tudom, hogy olly hiv szerelmest
Nitzé tőbbé nem lelhet;
De más tsalfa Leanyt*
Leányt
a’ rest.
Keresö is őlelhet.