Jer vedd-el fényeddel a’ még iszonyú Egnek Gyászruháját,
Hogy messze szélessze a’ mord Ejj fekete homályját! –
Felkél a’ Ró’sákból ’s illatozva
Emeli Zefir nektárral teltt szárnyait,
Harmatos csókokkal játszodozva
Csipegeti-fel még alvó kis társait,
Már susog a’ fáknak tetejénn kerengvénn,
Már piperés rétűnknek kebelibe lengvénn;
Szárnyra kél a’ rétnél a’ több Zefirek’ nyájjas kisded rajja,
A’ nedves Vőlgy kedves szaggal teltt Liliomit nyalja.
Rajta! kis Szellőcskék! szedegessetek
Viola szagot szárnyatok’ bársonyjára,
Míg Chloém fel nem kél, siessetek
Vele pihegő mellyére, ’s Szácskájára!
Míg aluszik játszodjatok Édesemmel,
Majd Ereit csiklándozzá-á-á-á-tok-fel!
Akkor sugjátok-meg: hogy hajnal előtt Dafnis már pihegett,
Sóhajtvánn szép Nevét itt e’ kis Patak’ ere megett.
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Gessner, Salomon, Dafnis a’ Hajnalhoz., Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0408_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.09.12, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0408_k