1795 A |
1796 A |
1802-1804/1805 B |
|---|---|---|
Szép hajnal, emeld-fel földünk felett
Az Egek alatt tündöklö Szent fáklyádat
Bársonyba ínnepli majd nap kelet
Az aranyozott felhők közt szűz ortzádat
Sok madarak concertjei tísztelnek már
Sok fa-tetőn éneklő fülemile rád vár
Jer vedd-el fényeddel, a’ még iszonyu Égnek Gyász ruháját
Hogy messze szélessze, a’ mord Éj fekete homállyát – !
Fel kél a’ rósákbol ’s illatozva
Emeli Zefir, nektárral tőlt szarnyait,
Harmatos tsokokkal játtzadozva
Tsipegeti-fel, még aluvó kis Társaít.
Már susolg, a’ fáknak tetején kerengvén,
Már piperés Rétünknek kebelibe lengvén.
Szárnyra kél a Rétnél a tőbb Zefirek nyájas kisded rajja
A’ nedves völgy, kedves szaggal teli Liliomit nyajja
Rajta! kis szellötskék! szedegessetek
Viola szagot szárnyatok barsonyára
Mig Cloem fel nem kél siessetek
Vele pihegö hejjére s szátskájára
Mig aluszik játszodjatok Edesemmel
Majd ereit tsiklándozza…tok-fel
Akkor súgjátok-meg; Hogy hajnal előtt Daphnis már pihegett
Sohajtván szép nevét, itt e kis patak ere megett!
| Szép Hajnal! emeld fel főldűnk felett
Az Egek alatt tündöklő szent Fáklyádat;
Bársonyban innepli majd Napkelet
Az aranyozott Felhők közt szűz Orcádat.
Sok Madarak’ Koncertjei tisztelnek már,
Sok fatetőnn éneklő fülemile rád vár.
Jer vedd-el fényeddel a’ még iszonyú Egnek Gyászruháját,
Hogy messze szélessze a’ mord Ejj fekete homályját! –
Felkél a’ Ró’sákból ’s illatozva
Emeli Zefir nektárral teltt szárnyait,
Harmatos csókokkal játszodozva
Csipegeti-fel még alvó kis társait,
Már susog a’ fáknak tetejénn kerengvénn,
Már piperés rétűnknek kebelibe lengvénn;
Szárnyra kél a’ rétnél a’ több Zefirek’ nyájjas kisded rajja,
A’ nedves Vőlgy kedves szaggal teltt Liliomit nyalja.
Rajta! kis Szellőcskék! szedegessetek
Viola szagot szárnyatok’ bársonyjára,
Míg Chloém fel nem kél, siessetek
Vele pihegő mellyére, ’s Szácskájára!
Míg aluszik játszodjatok Édesemmel,
Majd Ereit csiklándozzá-á-á-á-tok-fel!
Akkor sugjátok-meg: hogy hajnal előtt Dafnis már pihegett,
Sóhajtvánn szép Nevét itt e’ kis Patak’ ere megett.
|
Szép Hajnal! emeld fel főldünk felett
Az egek alatt tündöklő szent fáklyádat;
Bársonyban idvezli majd Napkelet
Az aranyozott felhők köztt szűz ortzádat.
A’ Madarak kontzertjei tisztelnek már,
Sok fatetőn éneklő Fülemüle rád vár.
Jer, vedd el fényeddel
A’ még iszonyú égnek gyász ruháját,
Hogy messze szélessze
A’ mord éj fekete homályát! –
Felkél a’ rózsákból, ’s illatozva
Emeli Zefir Nektárral tőltt szárnyait,
Harmatos tsókokkal játszadozva
Tsipegeti fel még alvó kis társait,
Már susog a’ fáknak tetején kerengvén,
Majd piperés rétünknek kebelibe’ lengvén.
Szárnyra kél a’ víznél
A’ több Zefirek’ nyájas kisded rajja,
A’ nedves Vőlgy’ kedves
Szaggal tőltt liliomit nyalja.
Rajta, kis Szellőtskék! szedegessetek
Violaszagot szárnyatok’ bársonnyára,
Míg Chlóém fel nem kél, siessetek
Vele pihegő mellyére ’s szátskájára.
Míg aluszik játszodjatok Édesemmel,
Majd ereit tsiklándozzá ... tok-fel;
Akkor súgjátok-meg,
Hogy hajnal előtt Dafnis már pihegett
Sóhajtván szép Nevét
Itt e’ kis patak’ ere megett!
|