HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
14, A’ Feredés
Ni, Ni, Szemeim! ide nézzetek!
Ni e’ kis roza bokor hirtelen
*
Innen más kéz írása.
Mint meg rezzent ott a Viz szelenn:*
szélénn
Ni, Ni, Szemeim! ide nezzetek!*
nézzetek
Ni mint öszve veröd tenek –
Levelei, ’s Ágai,
Tövisse, ’s Virágai –
Ni, mint meg billentenek.
Fel czifrazott kevély Viráganak*
Virágának
Bibor Pompai*
Pompái
el szorodanak:*
szorodának
Némellyik le esve el terült a Dudvak*
Dudvák
szárainn,
Nemellyek*
Némellyek
usznak az itt lengő,
És jádzadozva kereng ő
Zefireknek szárnyainn
Ni, ni, Vigyázzatok! –
De fényetek rezeg pislogva,
Hol öszve vonul, hol ki dullyed,*
düllyed
Most repes vig Patanassal forogva,
Majd rettentve komor Gödrébe sűllyed:
Tán Istent láttatok?
Ne zárjátok be ablakotokat!
Ott nem haragos Istenség láttzik,
Ne féllyetek, – ott egy szép Nimfa játtzik
Nyissátok meg Ablakotokat!
A’ Rosákonn altal*
által
láttzanak
Sokkal szebb Rózái,
Pirosló Ortzáji,
Mellyek titeket meg igéztenek. –
Ah, bóldog Róza fa,
Beh, nyajjas*
nyájjas
Nimfa
Nyugszik alatta Árnyekodnak!*
Árnyékodnak
Ah, végy be engem eggyik Ágodnak!

Ti pedig szemeim! ti lesve vígyázzatok,
Mit akar ott az a’ ti szép Nimfátok!
Ni, ni, ruhait le vetette,
A Roza tövére tette;
Maga indul: Most mar, most nézzetek!
A nézés’ Istené legyenn veletek
A hol mégy! – Oh melly Isteni képnek kell lenni,
Melly hátulról is ennyi. Gratziakkal kezd jelenni!
Vaj ha láthatnatok, melly szép
A’ halhatatlan Kép!
Ah, fordully erre, szép Istené!
Egek! mi csuda! – ah, szemeim! mit láttok?
Mint reszkedtek?
Mint meredtek?
Mint fel lobbanátok?
Már ki pattannatok,*
pattannátok
’S tán Golyóbiskátok’?
A Nézes töveitől ki venné? –

Ah, mit látok, irgalmas Egek!
Az én Kintsem – – – alig pihegek.
Viszsza nézett az én Galambom, viszsza nézett,
’S Szememet, Szivemet, Lelkemet, mindent meg igézett
Az én Rozáliám fut amott! –
Ah, mint dobog szivem belől!
Jaj, mint olvadok minden felől!
Isten, Egek! – jaj, el fogyok
Ne hagyjatok, mindjárt le rogyok:
Az én Kedvesem fut amott!
Ah őtet, őtet lattam*
láttam
ott!

A hol mégy! jaj mit látok – – mezitelenn!
Irigylem e’ vidékeknek ezt,
Hogy lattyák,*
láttyák
a mi engem’ öl ’s éleszt
’S Szerelmes társimmá lész nek illy hirtelen
De csudalom.*
csudálom
– Ti lattok*
láttok
Testénn
Valamelly lép let;*
leplet
– de melly ritka
Az a’ fedél, melly alatt van szivem’ – kies Titka,
Melly lebeg mesztelen Evám’*
Évám
– Edénenn.*
Édenénn
Azért e’ szövött köd alatt,
Ki láttzik benne minden Falat;
Söt mennyi szépsége ebbenn
Tündöklik sokkal diszebbenn:
Mint a’ Napnak fényes Tekinteti
Mikor a setét felhökből következik,
Ki derűl, ’s magát szebben kedvelteti,
Ha tsak vékony ködök fedezik.
Oszolly széllyel, kis Pamut köd! tisztúlly fel,
Ne fogd bé Napomat; kis Fellegetske
Bár tégedet drága Penzért tanúltt Kézzel
Szövött az A’siai leg szebb Menyetske.
De ha figyelemmel nézitek,
Azonn keresztűl is szemlélhetitek:
Miként pirossolnak,
Mikor meg hajolnak,
Fényes szárai,
Márvány Tzombjai,
A mellyeket fő hajtva,
És utannok*
utánnok
sóhajtva.
Tsókolnak magok
A szép virágok,
Vajha én most, vajha Virág lennék,
Én is illyen Komplimentet tennék!

Nézd a’ vékony Patyolat’ –
Vigálly felhője alatt
A szerelmes Zefirek mint enyelegnek;
Ah, ezt mint irigylem e’ jattzi seregnek!
Nemellyik*
Némellyik
szép lábára tekerödzik,
Eggyik kies Mellye alá rejtödzik,
Másik Márvány oldalára kőnyököl
Ah, a’ szerelem féltés, ah, majd meg öl!
Valy ha én most, vaj ha zefir lennék,
Én is a leg szebbik helyre mennék:

De lattyátok,*
láttyátok
már a’ Patakba lépett,
Melly kettössé tészi ezt a gyönyörű képet
A hizelkedő habok hozzá tódúlnak
’S Farkok tsóválva lábához símulnak
Vetélkednek az első mellyik légyen
Mellyik neki udvarlást csokolással tégyen.
Már szárait,
Már térdeit,
Már czombjait,
Czombtöveit,
Nyelik-el a’ fajtalon Habok:
Ah, távozzatok, otsmány Habok!
Jaj már meg öltetek,
Szerelem társsá lettetek:
Oh, már alig látom szép Mellyét,
Jaj, mint nyalogattyák nyugodalmom hellyét!
Vaj ha én most, valyha egy Hab lennék,
Én is szerelmes Testénn pihennék!