(Készűlt 1793b. és kinyomtatódott ím e’ Könyvben: A’ Borbélyi Tanításoknak Első Darabja, mellyet kiadott Rátz Sámuel, ’s a’ t. Pesten. 1794. 8.)
Uram! örvendez a’ magyar
Haza, hogy a’ mostani
Eskuláp’ Fijait hallja
Magyar hangon szólani;
Hogy görög módi ruhájit
Hippokrates letette,
’S magyar köntösre váltotta,
’s már azt is megszerette.
Galénus már Pestet lakja,
szolván Magyar nyelven a’,
Hangzik a’ Dunának mind két
partjain Avicenna. –
’S mikor a’ Magyarok ekképp’
Örömököt kiöntik,
Akkor az Úr’ érdemeit
szolják ’s Nevét köszöntik. – –
Zengjed Vizek’ nagy Királya
dítséreteit Annak,
Ki szájába tiszta magyar
hangot adott Hofmannak:
Hogy a’ Beszkédnek felhőket
megtetéző havassa,
Azokat a’ magyar Térre
Vissza hangoztathassa.
Külömben, nem árt azoknak
Semmi időhaladék;
Kivált, ha, a’ millyen az Úr,
Ollyan lesz a’ maradék.
Hullatni fog a’ Magyarság
örömkönnyek’ záporát,
Azzal öntözvén egy igaz
Magyar hazafi’ porát.
Míg Magyar lessz, és a’ Magyar
Míg Búrhávot szereti:
Megmarad az Úrnak neve,
Megmarad ditséreti.
Én pedig kérem az Urat
Kedves Hazám’ képében, –
Kinek igaz híve leszek
Éltem’ egész rendében,
Légyen kedves az Úr előtt
Nemzetem’ ditsősége. – –
Minden igaz Hazafinál
A legnemesebb vég e’
’S tiszteletemnek e’ tsekély
Jelét végye kedvesen;
Nyujtya ezt egy igaz Magyar,
Egy Hazafi szívesen,
Míg Magyar vérrel buzognak
Élet ere ágai,
Hazájának, és az Úrnak
Híve lessz Csokonai.