[Rátz Sámuelhez] 1793/1794 A | A híres Rátz Sámuel Úrhoz 1802-1804/1805 B |
|---|---|
URAM!
Örvendez a’ Magyar Haza, hogy a’ mostani
Eskuláp’ Fiait hallja Magyar hangon szóllani:
Hogy Görög-módi ruháit Hippokrates le-tette,
’S Magyar köntösre váltotta, ’s már azt-is meg-szerette;
Galénus már Pestet lakja, szóllván Magyar nyelven a’,
Hangzik a’ Dunának mind két partjain Avitzenna.
’S mikor a’ Magyarok e’ képp’ örömöket ki-öntik:
Akkor az ÚR érdemeit szóllják, ’s Nevét köszöntik.
Zengjed vizek nagy Királlya dítséreteit annak,
Ki szájába tiszta Magyar hangot adott Hoffmannak.
Hogy a’ Beszréd fellegeket fellyűl-múló havassa
Azokat a’ Magyar térre viszsza-hangoztassa.
Külömben nem árt azoknak semmi Idő-haladék,
Kivált, ha a’ millyen az ÚR, ollyan leszsz a’ Maradék;
Hullatni fog a’ Magyarság öröm-könyvek’ záporát,
Azzal öntözvén egy igaz Magyar hazafi’ porát.
Míg Magyar leszsz, és a’ Magyar míg Búrhávot szereti:
Meg-marad az ÚRnak Neve, meg-marad dítséreti.
Én pedig kérem az URat kedves Hazám képében, –
Kinek igaz híve leszek éltem egész rendében,
Légyen kedves az ÚR előtt Nemzetem Ditsősége. – –
Minden igaz Hazafinál a’ leg-nemesebb vég e’
’S tiszteletemnek e’ tsekély jelét végye kedvesen;
Nyújtya ezt egy igaz Magyar, egy Hazafi szívesen,
Míg Magyar vérrel buzognak élet-ere ágai,
Hazájának, és az ÚRnak
híve leszsz
Csokonai. m. k.
Debretzen 9-dik Jan. 1793.
| (Készűlt 1793b. és kinyomtatódott ím e’ Könyvben: A’ Borbélyi Tanításoknak Első Darabja, mellyet kiadott Rátz Sámuel, ’s a’ t. Pesten. 1794. 8.)
Uram! örvendez a’ magyar
Haza, hogy a’ mostani
Eskuláp’ Fijait hallja
Magyar hangon szólani;
Hogy görög módi ruhájit
Hippokrates letette,
’S magyar köntösre váltotta,
’s már azt is megszerette.
Galénus már Pestet lakja,
szolván Magyar nyelven a’,
Hangzik a’ Dunának mind két
partjain Avicenna. –
’S mikor a’ Magyarok ekképp’
Örömököt kiöntik,
Akkor az Úr’ érdemeit
szolják ’s Nevét köszöntik. – –
Zengjed Vizek’ nagy Királya
dítséreteit Annak,
Ki szájába tiszta magyar
hangot adott Hofmannak:
Hogy a’ Beszkédnek felhőket
megtetéző havassa,
Azokat a’ magyar Térre
Vissza hangoztathassa.
Külömben, nem árt azoknak
Semmi időhaladék;
Kivált, ha, a’ millyen az Úr,
Ollyan lesz a’ maradék.
Hullatni fog a’ Magyarság
örömkönnyek’ záporát,
Azzal öntözvén egy igaz
Magyar hazafi’ porát.
Míg Magyar lessz, és a’ Magyar
Míg Búrhávot szereti:
Megmarad az Úrnak neve,
Megmarad ditséreti.
Én pedig kérem az Urat
Kedves Hazám’ képében, –
Kinek igaz híve leszek
Éltem’ egész rendében,
Légyen kedves az Úr előtt
Nemzetem’ ditsősége. – –
Minden igaz Hazafinál
A legnemesebb vég e’
’S tiszteletemnek e’ tsekély
Jelét végye kedvesen;
Nyujtya ezt egy igaz Magyar,
Egy Hazafi szívesen,
Míg Magyar vérrel buzognak
Élet ere ágai,
Hazájának, és az Úrnak
Híve lessz Csokonai.
|