El multak a’ hadak már meg némúlának
Gyászos harsogási Márs trombitájának
A’ halált menydörgö ágyuk nem ropognak
A’ puskák ’s köszőrűlt kardok nem villognak
Maga a’ dühösség a’ hadnak magzattya
Fogva van sok ezer vas lántz szorongattya
Az Arany békesség Templomát meg nyittya
Ujjul szakadozott óltáránn kárpittya,
Kőtvén homlokára szagos olaj ágot
Bé Fedi szárnyával az egész Országot
Hogy annak árnyéka és védelme alatt
Az embernek kedves legyen minden falat
Hogy a’ szántó vető földet mivelhessen
Annak árnyékába bátran és tsendesen
Hogy félelem nélkűl lévén a’ határok
Bátran járhassanak bennek a’ Kalmárok
Hogy ujra épűllyön a’ most szám ki vetett
Igazság trónússa kit a’ had le vetett
Hogy a’ mesterségek mind hellyre állyanak
A’ békesség alatt virágozhassanak
Hogy a’ Musák kik már a’ vérbe öltözött
Halálos fegyverek tsattogási között
El halgattak vala, szóllani kezdjenek
Már Márs és Bellóna ne járjon ellenek,
És hogy Országunkat a’ bóldogság lakja
Arany időt éllyünk ne légyen Salakja.