De hát olly ösztövér remény is táplálhat
Hogy a’ ki még ma él holnap meg nem halhat
Hát ha az egésség ’s az erö jár veled.
Bizhattz és a’ halált még messze kébzeled.
Illy édes álmokkal ne tsalogasd magad
Mert biztos örömid közt hamar el ragad.
Gyakran a’ leg nagyobb erök le roskadnak
Le dült oszlopai ezekre szakadnak
Mikor igy az erös a’ földönn fetrenge
Minden bajonn kivül nyugova a’ gyenge
*Ez a sorpár bal és jobb szélen kapcsos zárójellel összekötve.
Gyakorta sir halmot
*
halmok ért. sz. em.
a’ meg holt ifjaknak
A vénség nyálazo erötleni raknak.
A halálnak jöttét egy ember se tudja
Az erö a’ szép szin gyakran el hazudja
Mind ezek az Isten titkának ház
aba
*házába
Sorra vagynak metzve Adamás tábl
aba
*táblába
Ezt az emberi ész soha fel nem járja
Bár minden titkoknak légyen nagy búvárja
A bizonyos hogy meg kell halni mindennek
De rendelt idejét ki tudhattya ennek
Várhattya hát eltünk akárméllyik pontya
Hogy gyogyithatatlan mérgét reánk ontya
*Itt megszakad a vers, a lap további része üresen maradt.