Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

^*

A nevek végig nagybetűvel vannak írva.

DIÁNA Nítze, Nítze, mit tsinálsz? Nem hallod mint tsevegnek a’ virágzó bokrotskák’ ágai között a’ reggeli Madarak, mellyek a’ Gánges’ pirúlására ki jőnek a’ könnyező Hajnalt vígasztalni? Te pedig, noha már az újjá született Hajnal lángol az ő első Súgárival az Indiai Horizononn, Ég’ aljánn, tsendesen alszol, ’s még sem serkensz fel? Mégis majd azt mondod: Én a’ szerentsés Nítze vagyok a’ szűz Diánának Vadász társa. Hagyd el, hagyd el a’ pelyheket, lomha Lélek, kelj fel, és a’ jövendő Vadászatra gyűlytsd ki nyúgvó helyekből Szilviát, Aglaurót, Nérínát, Irénét, és Klórist.

NÍTZE Szép Istenasszonya az Erdőknek, te engemet bűntelen ítélsz meg: hát mikor követtem én valaha rest lépésekkel a’ te nyomaidat akár a’ meredek hegyenn, akár a’ bértzes Kőszálakonn. Valakiknek kezekbenn valaha a’ te társaságodbann forgottak a’ nyilak és Kézívek, eggy sints közöttök hívebb én nálam. ’S mostann, minthogy talám eggy két perttzel tovább találtam alunni, mint másszor, lomhának nevezel engemet, ’s hát rest vagyok én?

DIÁNA Ah, Nítze, te nem ollyan vagy most, mint a’ millyennek másszor láttalak; most te a’ hajad is a’ forrásnál szokásodonn kivűl szorgos gonddal fodorgatod, és piperézed: a’ Hegyekbe bólyongasz, magánosann, és szeretett leány társaidtól külön válva: többé a’ vadakra semmi gondod, mindég gondolkozol, mindég sóhajtasz, és a’ te új indúlatidnak jeleit ábrázatodba bé nyomva viseled: vagy Diána nem vagyok, vagy Nítze Szerelmes.

NÍTZE Szerelmes?

DIÁNA A’ te pirúlásod szájadnál igazmondóbb, ’s elvádolja szívedet.

NÍTZE Tehát még tsalárdnak is gondolsz te engemet – – –

DIÁNA Többet ne: hallgass, mert már az ő fényes útjainn fel felé halad az Égenn Délusnak felséges Istene, ’s forró Súgáraival a’ harmatos tseppekből fel szárasztja a’ fűveket, ’s megszegényíti a’ virágokat. Eredj, és az én parantsolatomra ^* gyorsan kőltsd fel a’ Társaidat, szedd elő mind az agarakat, ’s az alatt gondold meg magadba, hogy én nem szeretném, ha az én tőlem kedvelt Nimfáról azt mondanák, hogy ő Ámor’ követője, és Diána’ kedvese.

NÍTZE Én hallgatok a’ te törvényidre: hanem majd az én munkámból látd meg, hogy én szerelmes vagyok-é, vagy pedig vadász.

ÁMOR Szép Istenasszonya Tzintusnak, ne légyen terhedre, ha eggy alázatos Pásztorlegény tégedet fog követni.

DIÁNA Ki vagy te, honnan jössz, és mitsoda kívánság von tégedet e’ boldog Környékre?

ÁMOR Áltzesztes ^* az én nevem, Tziprus’ Szigetének kebelébenn nyitottam fel elsőbenn az én Szemeimet a’ Nap’ világra, és születésemtől fogva egyedűl a’ Kézívbe és a’ nyilakba gyönyörködtem. De minthogy a’ prédákból ki fogyasztottam az én születtem Főldemet, új munkáknak kívánságától ösztönöztettem ide.

DIÁNA És te gyermeklétedre nem félsz a’ te gyenge oldaladat a’ nehéz Puzdrával terhesíteni, ’s nem tartóztat meg tégedet a’ gyilkos Vadaknak agyarok és dühösségek?

ÁMOR Azért hogy gyermek vagyok, soha még eddig az én gyenge kezem eggy dárdát sem hajított haszontalanúl. Ám hiszen jobb nékem munkával mutatni az én tehetségemnek bizonyos jelét, mint szó beszéddel; millyen vagyok én, meg tudod majd, ha próbálod.

DIÁNA Büszke kis Áltzestes az a’ te nyers beszéded nagyonn mérésznek látszik én előttem, ’s nékem valóba tetszik. Elfogadlak kísérőmnek tégedet; rajta, készítsd fegyvereidet, gyorsann kövess engemet, és az én Törvényeimet tanúld meg.

ÁMOR ’S millyenek azok’ a’ te Törvényid?

DIÁNA Valaki kedvelvén az erdőket, Diánának ajánlja szívét, járjon a’ Vadak utánn, ’s adjon ki Ámoronn.

ÁMOR És miért bosszankodol ennyire eggy szelíd Isten ellen, a’ ki által bír egyedűl mind az Ég, mind a’ Főld, örömmel és kellemetességgel?

DIÁNA Ha ő a’ halandók’ Kebelébenn keveri saját mérgét, azonnal a’ hadi bosszúk között öszve égnek a’ Városok, ’s le omlanak a’ Tartományok.

ÁMOR Sőt a’ szerelemnek édes Tüzeibenn szaporodnak a’ párosok, ’s nevekednek a’ Tartományok.

DIÁNA Az Ámor’ társai a’ hartz és a’ Dühösség.

ÁMOR ’S az Ámor követői édesgetés és Békeség.

DIÁNA Odább, én az időt nem kívánom a’ te véled való haszontalakodásbann hijjába elvesztegetni: ha te engem követni akarsz, szerelmes nem lehetsz.

ÁMOR Botsáss meg nékem, Diána, a’ te kísérőd óhajtok lenni; hanem kettős kívánsággal hevűl az én szívem; Mint Vadászis, Szeretőis egyenlő gyönyörködéssel kívánom nyilazni a’ Vadakatis, a’ Nimfákatis.

DIÁNA Vakmerő gyermek, oszolj az én szemeim elől. Minthogy gyermek vagy meg botsátom hibádat erőtelen Korodnak; ha illyen nem vólnál, akkor több eszeddel megtanúlnád, hogy ne ingereld illyen szókkal az én keménységemet.

ÁMOR A’ te haragodtól meg mentene engemet Ámor.

Tsak menj: akárhová mégy, előlem el nem futhatsz. Nem, az soha ne légyen, hogy az Istenek és halandók között egyedűl te ne érezd az én nyilaimat, és az én termékenyítő kedves Lángjaimtól, a’ mellyektől magok a’ kövek és habok sem menttek, tsak te légy sérthetetlen.

NÍTZE Kedves puszta Erdők, mellyeket néha napjánn kedveltem, ti, a’ mellyek nem vagytok korántis olly vadak, mint az én kegyetlen Bálványom, ah engedjétek meg, hogy én legalább a’ ti borzasztó tsendességtekkel, ha egyébbel nem lehet, oszlathassam az én fájdalmomat.

ENDÍMION Szépséges Nítze.

NÍTZE (Imhol a’ kegyetlen.) Mit akarsz?

ENDÍMION Mond meg nékem, nem