Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint Ő, nagy, mint társai, mint fija nagy!
Hol van Urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az egykori zaj?
*egykori <dísz> zaj?
hol van az eggykori fény?
„Nincsenek?” így dörmög falaidnak kriptai
*
kriptai A pt a jobb margón megismételve.
csöndje.
Nincsennek? ah! De mi ez? látom e nyílni kapud’?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;
Íme indúl, ’s vezeti győzedelemre hadát.
Szóll a’ tárogató, a’ síp, a’ trombita, ’s a’ Hős
Néma haragjában most maga léptet-elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi és osztja parancsolatit…
Szirt; mi vagy, és mi valál eggykor! Megborzadok. A’ hív
Érti
*
Érti A bal margón megismételve.
a’ szent jelentést, ’s felriad álmaiból.