Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fija
*<maga> fija A sor végén jav.
nagy!
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az eggykori fény? hol van az eggykori zaj?
„Nincsenek!” így dörmög falaidnak kriptai csendje.
Nincsenek? ah… De mi ez? látom e nyílni kapud?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;
Íme indúl, s vezeti győzödelemre hadát.
Szól
*Szól<l> Utólag kihúzva.
a’ tárogató s a’ síp s a’ trombita, s a’ Hős
Néma haragjában most maga léptet elő.
*léptet<->elő Utólag kihúzva.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,
S atyjának vészi és osztja parancsolatit…
Szirt, mi vagy, és mi valál eggykor? megborzadok. A’ hív
Érti
*<Érzi> Érti Az áth. szó alá betoldva.
a’ szent jelenést, s felriad álmaiból.