1822/1823 Ab |
1827-1830 Aa |
1828-1829 Aa |
1830–1831 Ab |
1831 Aa |
|---|---|---|---|---|
Szirt! rendíthetetlen, mint karja és lelke Rakódnak,
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fija nagy!
Hol van Urad? hol van Lászlója? hová leve Mátyás?
Hol van az eggykori fény? hol van az eggykori zaj?
N i n c s e n e k ! – így dörmög falaidnak kriptai csendje.
Nincsenek? ah! De mi ez? látom e nyílni kapud’?
Látom; zászlójit már szélnek ereszti Kapisztrán;
Íme indúl, ’s vezeti győzedelemre hadát.
Szóll a’ tárogató ’s a’ síp ’s a’ trombita, ’s a’ Hős
Néma haragjában most maga léptet-elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,
’S atyjának vészi és osztja parancsolatit…
Szirt, mi vagy, és mi valál egykor! Megborzadok. A’ hív
Érti a’ szent jelenést, ’s felriad álmaiból.
| Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint Ő, nagy, mint társai, mint fija nagy!
Hol van Urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az egykori zaj?*
egykori <dísz> zaj? hol van az eggykori fény?„Nincsenek?” így dörmög falaidnak kriptai*
kriptai A pt a jobb margón megismételve. csöndje.Nincsennek? ah! De mi ez? látom e nyílni kapud’?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;
Íme indúl, ’s vezeti győzedelemre hadát.
Szóll a’ tárogató, a’ síp, a’ trombita, ’s a’ Hős
Néma haragjában most maga léptet-elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi és osztja parancsolatit…
Szirt; mi vagy, és mi valál eggykor! Megborzadok. A’ hív
Érti*
Érti A bal margón megismételve. a’ szent jelentést, ’s felriad álmaiból. | Szirt, rendíthetetlen mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fija nagy!
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az eggykori zaj? hol van az eggykori fény?
Nincsenek –így dörmög falaidnak kriptai csendje.
Nincsenek? ah – De mi ez? látom e nyilni kapud’?
Látom; zászlójit már szélnek ereszti Capisztrán;
Ime indúl, ’s vezeti győzedelemre hadát.
Szóll a’ tárogató ’s a’ síp ’s a’ trombita; ’s a’ hős
Néma haragjában most maga léptet elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi ’s osztja parancsolatit. –
Szirt, mi vagy, és mi valál eggykor! Megborzadok. A’ hív
Érzi a’ szent jelentést ’s felriad álmaiból.
| Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fija*
<maga> fija A sor végén jav. nagy!Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az eggykori fény? hol van az eggykori zaj?
„Nincsenek!” így dörmög falaidnak kriptai csendje.
Nincsenek? ah… De mi ez? látom e nyílni kapud?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;
Íme indúl, s vezeti győzödelemre hadát.
Szól*
Szól<l> Utólag kihúzva. a’ tárogató s a’ síp s a’ trombita, s a’ Hős
Néma haragjában most maga léptet elő.*
léptet<->elő Utólag kihúzva.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét,
S atyjának vészi és osztja parancsolatit…
Szirt, mi vagy, és mi valál eggykor? megborzadok. A’ hív
Érti*
<Érzi> Érti Az áth. szó alá betoldva. a’ szent jelenést, s felriad álmaiból. | Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint Ő, nagy, mint társai, mint fija nagy!
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az eggykori fény? hol van az eggykori zaj.
„Nincsenek!” így dörmög falaidnak kriptai csende.
Nincsenek? ah! – de mi ez? látom e nyilni kapud’?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Capistrán;
Íme indúl, ’s vezeti győzödelemre hadát.
Szól a’ tarogató ’s a’ síp ’s a’ trombita, ’s a’ hős
Néma haragjában most maga léptet elő.
Jobbja és balja körül László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi és osztja parancsolatit.
Szirt, mi vagy, és mi valál eggykor! megborzadok. A’ hű
Érzi a’ szent jelentést, ’s felriad álmaiból.
|