Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
*szeretett <hazám> Haza
Szabadon lihegsz megint! karunk
Béklyóidat összetöré!
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.
Nem ejte le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
Minket a’ pogánynak.
Esküdt, ’s mi jók hivénk szavát,
’S ő a’ hivőket, bízakodókat,
Cselébe voná, megbuktatá.
Hegyeink’ aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
És a’ mit táplált a’ mező.
Paripáink neki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg a’ nyáj
’S a’ mit nem vett el, ellopá.
Magyarra vivé ki a’ Magyart,
’S vicsorogva dühében hogy a’ két
Testvérhad egymást érte ölé.
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribékjeivé, hogy ők
Verdessék a’ mi még nem ing.
Mi nyögénk a’ vad dölyf’ kéjeit,
’S viselénk, de mérges fájdalomban,
Az alázó sullyos igát.
Hunyadink’ nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink’ nagy lelkét nem hagyánk el,
’S lepattogának lánczaink.
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.
Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
Szabadon, Szeretett, szabadon megint!
’S mi törénk le, Mi! lánczaidat.