A’ sereg.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót!
A’ jósok.
Bízzál te benne, hű sereg,
Rád néki gondja van;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót!
Eggyütt.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót!
Az Oltár’ Szüze.
Az agg erdőben aludtam-el,
Eggy lombos tölgynek alatta;
Zaj támada az agg tölgy’ lombjai köztt,
’S elverte szememről álmomat.
Idegen raj űlte-meg a’ magas
Tölgy’ gallyait, eggy tömött gerezd;
’S a’ régi lakók kirohantak
Elűzni szelíd vendégeiket.
Dühösen folyt a’ küzdők között
A’ vér’ csatája; hulltak sergeik.
De most szeretetté vála tusájok,
’S a’ két raj eggy rajjá leve.
A’ Fő Jós.
Tisztúljatok-meg! vár az Ung,
Új honnotoknak szép folyamja.
Nem lél segélyt a’ szennyezett;
Nem, a’ ki a’ más tulajdonát,
Hölgyét, cselédit, barmait,
Orúl vagy nyilt arcczal, rabolja.
Nem, a’ ki csal; nem, a’ ki jobbját,
Felének avvagy ellenének,
Mosolygva nyujtja, ’s másfelől
Mérges nyilat fúr oldalába.
Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek
Enyhítni rest gyötrelmeit,
’S elfagyva látja folyni könnyét.
A’ szenvedő az Istené,
’S ez bosszút áll a’ szenvedőért,
A’ bántón bosszút. Tisztuljatok-meg!
A’ Fegyvernek.
Ártatlan vére Balambert, Csaratont és Ödönt
És téged, dicső Etelyénk, soha meg nem fertőze.
A’ hős nem fenevad: védi szabadjait,
’S másnak szabadját tiszteli.
Etely így fut, a’ bérczek’ kevély nagy fija,
Szelíden ’s áldást hozva medreiben.
De ha szirtek gátlják a’ szelíd’ futását,
Kicsap a’ mederből, ront, pusztít haragja.
Arpád! a’ pálcza tiéd, tied a’ kard és az ércz paizs;
Szabad Nép adta, ’s önkénytt, azt kezedbe.
Viseld, feje ’s atyja neki, ’s azt a’ szép örökbe,
Etelyénk, a’ mi Etelyénk! hagyá reánk, te légy Vezére.
Eggyütt.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene!
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz,
’S elnyomja az elnyomót!