Szabadon lihegsz, szeretett Haza,
Szabadon lihegsz megint! karunk
Béklyóidat összetöré!
Itt hulltanak ők, itt vesztenek el,
*vesztenek<->el Utólag kihúzva.
Lobogó tüzeit seregökre
Az isteni bosszu lövellé.
Nem ejte le
*ejte<->le Utólag kihúzva.
minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
Minket a’ pogánynak.
Esküdt, s mi jók hivénk szavát,
S ő a’ hivőket, bízakodókat,
Cselébe voná, megbuktatá.
Hegyeink’ aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
És a’ mit táplál a’ mező.
Paripáink néki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg
*nyírta<->meg Utólag kihúzva.
a’ nyáj,
S a’ mit nem vett-el, ellopá.
Magyarra vivé ki
*vivé<->ki Utólag kihúzva.
a’ Magyart,
S vicsorga dühében, hogy a’ két
Testvérhad érte egymást ölé.
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
Verdessék a’ mi még nem ing.
S mi nyögénk a’ vad dölyf’ kéjeit,
S viselénk, de mérges fájdalomban,
Az alázó sullyos igát.
Hunyadink’ nagy lelke nem hagyott el,
*hagyott<->el Utólag kihúzva.
Hunyadink’ nagy lelkét nem hagyánk el,
*hagyánk<->el Utólag kihúzva.
S lepattogának lánczaink.
Itt hulltanak ők, itt vesztenek el;
*vesztenek<->el Utólag kihúzva.
Lobogó tüzeit seregökre
Az isteni bosszu lövellé!
Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
Szabadon, Szeretett, szabadon megint!
S mi törénk-le, mi, lánczaidat!