HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A GRATZIÁKHOZ.
(1787. körűl: AZ ÁLDOZAT. – Újra dolg. Széphalom, 1810. Máj. 26d.)
Sípját ’s e’ koszorút ’s <még fiatal kora’>
Díszét, homloka’ <lágy> fürtjeit, <hívetek,>
<Kellem mennyei Hárma,>
<Néktek nyújtja tulajdonúl.>

Mert a’ kellemek árjait Cythére’
S Páphosz’ asszonya
’S tőletek szedi bájait viszontag
Tetszeni vágyván.

Oh védjétek az áldozót, ’s lehelljék
Titkosbb bájotokat dalába szátok
Édes ajkaitok dalára.

Nem sért
Így az irígy nyelv.

Sípját ’s e’ koszorút ’s, nyiló korának
Díszét, homloka’ fürtjeit, Kroníón’
Hármas ikrei! hívetek sajátúl
Nyújtja tinéktek;

Mert a’ kellemek’ árjait Cyprisznek
Nyájas Asszonya
’S tőletek szedi most viszont, ha győzni
’S Tetszeni kíván.

Oh védjétek az Áldozót, leánykák!
’S titkos bájotokat lehellje
Szátok’ éneke

Hallja azt
A’ ti sergetek.

Sípját ’s e’ koszorút ’s, nyiló korának
Díszét, homloka’ fürtjeit, Kroníón’
Hármas ikrei! hívetek sajátúl
Nyújtja tinéktek;

Mert kellemjeit a’ kies Cythére’
’S Gnídusz’ asszonya
’S tőletek szedi most viszont, ha lángot
Gyújtani készűl.

Oh védjétek az áldozót, Szelídek
’S titkos bájotokat lehellje mennyei
Ajkatok dala’ zengzetébe.

Csak ti
Sergetek hallja azt.
hív–hű