Sípját s e’ koszorút s nyiló korának
Díszét, homloka’ fürtjeit, Kroníon’
Hármas ikrei, hűvetek sajátúl
Nyujtja tinektek.
Mert kellemjeit a’ kies Cythére’
S Gnídusz’ asszonya mind tirátok önté,
S tőletek szedi most viszont, ha lángot
Gyujtani készűl.
Oh védjétek az áldozót, Szelídek,
S titkos bájotokat lehellje mennyei
Ajkatok dala’ zengzetébe! Nem sért
Így az irígy nyelv.