Sípját ’s e’ koszorút ’s nyiló korának
Díszét, homloka’ fürtjeit, Kroníón’
Hármas ikrei, hívetek sajátúl
Nyujtja tinektek.
Mert kellemjeit a’ kies Küthére’
’S Knídosz’ asszonya mind tirátok önté,
’S tőletek szedi most viszont, ha lángot
Gyujtani készűl.
Oh védjétek az áldozót, Szelídek!
’S titkos bájotokat lehellje mennyei
Ajkatok dala’ zengzetébe. Csak hű
Sergetek hallja azt!