Autográf archiválás
Körlevél
Hatalmas Mesterének eggy szava
Miként hozá-ki a’ puszta Semmiből
Ezt a’ temérdek Mindent, ’s önnmagát
Az Érthetetlent, a’ Megfoghatatlan
Nagy Mestert fejtik leczkéid nekem.
Oh! a’ helyett hogy e’ <mély titkokat>
Előttem felnyitnád, kérlek, borítsd-el,
’S kikapva e’ szép világból, hol magamnak
Honn lenni látszom, és a’ hol szemem
Gyönyörködése’ millio tárgyait
A’ legvarázsbb Setéttisztában és
Nem elvakító fénynél látni szokta,
Ne kénszeríts időn ’s üren keresztűl
Addig repűlni, hol csak fény lakik,
<’S a’ fény miatt, én földnek gyermeke,>
<Magamra többé nem találhatok>
Ifjú koromnak boldog reggele olta
Mind addig a’ midőn havát az ősz
Fejemre még nem kezdte-el hinteni,
E’ viszketeg gond kínzott engem is.
Lángoltam látni, megkapni a’ Valót,
És mint menyasszonyt mellyemhez szorítni,
’S új szebb jobb éltet élni hív keblében.
De ő futotta a’ vakmerőt, ’s az éj’
Lidérczei köztt eltűne; nem haraggal,
De mint ki később ismét vissza térend.
Kétség ’s elcsüggedés rohant reám.
Kérdeztem a’ Természetet: siket volt;
Kérdeztem Bölcseinket: ők csevegtek
’S bizonytalanbbá tettek mint valék.
Barátim vállat vontak ’s hallgatának.
’S arany korom használtalan’ repűlt-el,
’S büntetve voltam kábaságimért.
Többé nem űztem a’ Futót, ’s magamba
Vonúlva azt kérdém*
A második ékezet lehúzásával kérdem-re javítva, majd a szó áthúzva és a sor előtt visszaállítva az eredeti alak. a’ mit tudhatok,És a’ mit tudnom használ. ’S ő jutalmúl
Megtért ’s így szólla: Láss!*
A felkiáltójel utólagos betoldás, mellette, a sor fölött áthúzott <’s> látható a’ mit kerestél,Nyúlj-bé kebledbe, ’s*
’s Áthúzva, majd a sor fölött ismét betoldva. felleled.< Eggy Celta Bölcs (oh, halld a’ mit nekem
Megjővén útazásaiból beszélle!)>*
E két sor utóbb áthúzva, alatta a javított változat, amely mellett utólagos javítások találhatóak. Az egész rész fölött „adjectuum 7a Jan.” felírás látható, a sorok végén sorszámozás.
Száisztt eggy Ifjú (így beszéllte nékem
Eggy Celta Bölcs, <midőn> Egyptusi
Hosszú útazásiból <honnjába megjött)>
<Nem tűrheté hogy a’ Hiérophanta>
<Eggyszerre nem nyitá fel titkait,>
A’ Hiérophanta ellen, hogy reményeit
Ravasz sikamlatokkal játszodozza,
És a’ Valót*
És <grádi> a’ Valót Lejegyzés közbeni javítás. felfedni néki kés.Mim van, ha Mindenem nincs? monda az Ifjú;
Van itt több és kevésbb? Hát a’ Való
Úgy Summa, mint a’ test’ érzékinek
Ál boldogságaik, mellyeket nagyobb
Vagy kissebb mértékekben bírhatunk
És még is bírunk? Nem megoszthatatlan,*
megoszthatatlan, <…>
Nem eggy e a’ mit látni óhajtozom?
Ám végy-ki eggy hangot a’ lant zengzetéből,
Az ég’ ívéből eggy színt ám szakassz-ki,
’S semmid marad, míg a’ szép zengzet’ és
Szín’ mindene eggyüvé nem szerkezik.*
A mondatban a lejegyzésel egyidejű áthúzások, ráírások, a javítások előtti változat: Szín’ mindenét együtt nem bírhatod.
Ekként beszéllvén, eggy Rotonda mellé
Jutának-el, hol eggy béleplezett kép,
Óriási nagyságban, tűnt a’ megijedt
Ifjú’ szemébe. Szóllj, kérdé;*
<ugymond> kérdé Az áth. szó fölé írva. mi ez?Ez a’ Való, mond’ a’ Pap. A’ VALÓ?
Hisz’ annak látásáért lángolok,
’S előttem épen ő lepleztetik!
Perelj az Istenséggel értte, mond
A’ Hiérophanta. Nincs az a’ halandó
Ki fellebbentse e’ fátyolt, míg magam
Le nem vonom. És a’ ki ezt illetendi,
A’ szentet, a’ tiltottat! mond az Isten –
„’S mit mond?” – az a’ Valót meg fogja látni.*
az<látni fogja> a’ Valót meg fogja látni.
„Csudálatos! ’S te még fel nem vetetted?”
Én é? nem én soha; ’s e’ viszketeg
Meg sem kísérte még. – „Nem*
még. <…> – „Nem értelek.Ha tőle nem több mint e’ gyenge fal
Rekeszt-el, úgy könnyü lesz az” – ’S az Isten’*
úgy<…> könnyü <– És az Isten> – ’S az Isten’ A záróidézőjel elmaradt, pótoltuk.
Tilalma! mond rettentő*
<dorgáló> rettentő Az áth. szó fölé írva. hanggal a’ Pap.E’ gyenge fátyol nem nehéz, kezednek,*
nehéz, <fiam,> kezednek,
Fiam, lelkednek sok mázsányi sully.*
<Kezednek,> Fiam, <…> lelkednek mázsányi sully >lesz>. A sok sor fölötti betoldás.
Az Ifjú mély gondok köztt tért haza.
A’ tudni-vágyás’ szomja csendes álmát*
<Álmát>A’ tudni-vágyás’ szomj<…>a csendes álmát
Szemétől messze elűzi,*
<Tiltja-el><Messzére szemétől, …><kínosan fetreng> szemétől messze Az elűzi olvashatatlan szóból ráírással javítva. kínosanFetreng fekvésén, ’s éjfélkor felugrik.*
Áthúzott sorok mellé írva: <Elizzadt ágyán, ’s éjfélkor, tovább / Nem tűrhetvén gyötrelmeit, a’ kínt, kikél belőle.>
Rezzent lépései vaktában viszik
A’ Templomhoz. Megmászni itt a’ kerítést*
Megmászni <a’ falat><falat> itt a’ kerítést
Nem volt nehéz, ’s eggy bátor*
’s <a’ Vakmerőt> eggy bátor felszökelletA’ kép elébe tészi a’ vakmerőt.*
a’ Vakmerőt A sor végén álló szót jelölés utalja a sor elejére.
Itt áll immár, ’s borzasztva fogja környűl
Az egyedűl valót az éltelen csend,*
Fölötte áthúzott sorkezdetek: <Az éltelen csend><A’ reszketőt az él>
Mellyet csak a’ lépdellés’ dobbanásai*
lépdellés’ <tompa visszhangzatja> dobbanásai
Szaggatnak-meg a’ kripták’ boltjaikban.
A’ Kuppolának*
<Felűlről>A’ Kuppolának nyílásán keresztűlEzüstkék sápadt fényt lövell le,*
<A’ hold> Ezüstkék sápadt fényt <…> lövell le Az Ezüstkék sápadt fordított sorrendben, eltérő kezdőbetűkkel áll, jel mutatja cseréjüket, a kis és nagy kezdőbetű javítatlan maradt. A sor előtt áth. szó áll: <A’ hold>. a’ hold,’S remítve mint a’ megjelent Istenség
Ragyoglik a’ boltnak*
boltnak<szent> A nak sor fölötti betoldás. setétibőlA’ szent alak, lenyúló fátyolában.*
fátyolá<…>ban
Bizonytalan lábakkal lép az Ifjú*
Fölötte áthúzott sorkezdetek: <Kétes léptekkel> / <Az Ifju kétes léptekben közelget / A’ képhez.>
Közelbbre*
<A’ kép elébe> Közelbbre a’ képhez, ’s ím szentségtörőKezei a’ fátyolt*
Kezei <már ille> a’ fátyolt már illetni akarják.Hévség ’s fagy járja végig tetemeit,
’S látatlan kar repíti vissza. El innen,
Boldogtalan! el innen! így kiált
Mellyéből eggy hív szózat. Te fogod*
szózat. <…> Te fogod
A’ Legszentebbet megkísérteni?
Nem hallja ő, nem érti a’ szózatot.
E’ fátyolt, mond az Istenség, halandó
Fel nem vetendi, míg azt én vonom-le.
De nem vetette e melléje ő maga:
Ha*
Ha Olvashatatlan szóból jav. ki ezt eltolja, meglátja a’ Valót.Hadd érjen a’ mi akar! én eltolom,*
Alatta áthúzott sorkezdetek: <’S fenn hanggal így kiált: Látni>. Fölé írva: <örülve mond: Meg látom>, mellé írva: <Meglátom azt.>
És meg fogom, sikolta,*
<mond örvendezve> sikolta, Az áth. szavak fölé írva. látni. – Látni?Ezt zúgja utána eggy nyúlt Echó nevetve.
Így szóll, ’s le*
A le a’-ból ráírással jav. kapta a’ fátyolt. – A’ PapokElnyúlva lelték másnap*
A sor elejéről jel utalja mostani helyére, a szókezdő betűk javítatlanok maradtak. őt az Ísis’Szent zsámolyánál. Csábúlt sápadt arcza*
<Képe a’> Csábúlt <képe mély> sápadt <képe> Az arcza az utolsó áthúzott szó fölé van írva.
Mély kínokat hagyott sejdíteni.*
A sor áth. sorkezdet mellé írva: <Gyötrelmet árúlt el.>
Eltűnt*
Eltűnt A sor végén áthúzva, a sor elé betoldva. éltének vídámsága örökre’S a’ sír korán nyílt a’ boldogtalannnak.*
A sor fölött áthúzott sor: <’S korán fogá-bé a’ koporsók><sír éjjele>A<fogá-bé> alatt <nyelé-el> áll. A szöveg végén „7 Jan. 1812.” dátum található.
| megfoghatatlan*
A szókezdő m M-ből jav. utólag.
mélységeket*
Utóbb a kihúzott szavak mellé írva.
És a’ holott én durva föld’ fija*
Az áth. sor aláírva, utólag.
A’ fény miatt magamra nem találok.*
A’ fény miatt a sor elé betoldva, a sorkezdő M m-re javítva, a többé áthúzva, a találok ráírással javítva.
ki már*
Az áth. szó fölé írva.
<érkezett,> honnjába megtére,*
Az áth. szavak mellé írva.
És a’ mi ott, a’ titkok’ szent helyén,
Ő néki látni engedtetett, keblembe
Örűlve <töltötte> öntötte-ki – panaszra
költ*
Az áthúzott sorok mellé írva.
|