Csalárd örvények vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
S kaczagja a’ bosszús szél’ s hab’ duzzanását,
S szirtjeit, mellyekbe olly
*A sor végére írva, jelezvén sorbéli helyét.
sokszor ütközött!
Nőm s e’ kisded csoport az üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását;
S lantom szelíden zengve a’ szív’ habzását
Az árboczon függ
*árboczon <…> függ
myrtuszai között.
Köd, éj borítják útamat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint,
S szent hittel tölti bé a’ csüggedt szívet.
Elő! elő! bár mik rettentsenek –
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ szeretőt, a’ lantost, és az
*az A z aposztrofból jav.
hívet.