Csalárd örvények, vad
*<’s> vad
sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél ’s hab’ duzzanását,
’S szirtjeit, mellyekbe olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik
*törlik A sor végén kalligrafikus írással megismételve, a helyes olvasat céljából.
izzadását;
Lantom, szelíden zengve a’ szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtusai között.
Éj, köd borítják útamat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő, elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Lantost, és a’ Hívet.