1819 A |
1819 A |
1819 A |
1819 A |
1820 A |
1820 A |
1820/1822 A |
1830–1831 A |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél’ ’s hab’ duzzanását,
’S szirtjeit, mellyekbe olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását;
’S lantom, szelíden zengve a’ szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtusai között.
Köd, éj borítják útaimat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint,
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő! elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Művészt, és a’ Hívet.
| Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél’ ’s hab’ duzzanását,
’S szirtjeit, mellyekbe olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását;
’S lantom, szelíden zengve a’ szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtusaim között.
Köd, éj borítják útamat megint!
De rám amott eggy szép csillag tekint,
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő! elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Művészt, és a’ Hívet.
| Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél’ ’s hab’ duzzanását
’S szirtjeit, mellyekbe olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását,
’S lantom, szelíden zengve a’ szív’ habzását
Az árboczon függ, myrtusai között.
Köd, éj borítják útamat megint.
De rám amott eggy szép csillag tekint,
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő, elő, bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Mívészt, és a’ Hívet.
| Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását;
Kaczagja bosszús szél’ ’s hab’ duzzanását,
És szirtjeit, mellyekbe sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását;
’S lantom, szelíden zengve szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtusim között.
Köd, éj borítják útamat megint!
De rám amott eggy szép csillag tekint,
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő! elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Művészt, és a’ Hivet.
| Csalárd örvények, vad*
<’s> vad sziklák közöttSajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél ’s hab’ duzzanását,
’S szirtjeit, mellyekbe olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik*
törlik A sor végén kalligrafikus írással megismételve, a helyes olvasat céljából. izzadását;Lantom, szelíden zengve a’ szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtusai között.
Éj, köd borítják útamat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő, elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Lantost, és a’ Hívet.
| Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél’ ’s hab’ duzzanását,
’S szirtjeit, mellyekbe olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását,
’S lantom szelíden zengve a’ szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtuszai között.
Köd éj borítják útamat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint,
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő, elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Lantost, és a’ Hívet.
| Csalárd örvények, vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
’S kaczagja a’ bosszús szél’ hab’ duzzanását,
’S szirtjeit, mellyekbe, olly sokszor ütközött.
Nőm ’s e’ kisded csoport az Üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását.
’S lantom, szelíden zengve a’ szív’ habzását,
Az árboczon függ, myrtuszai között.
Köd, éj borítják útamat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint,
’S szent hittel tölti-bé a’ csüggedt szívet.
Elő! elő! bár mik rettentsenek!
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ Szeretőt, a’ Lantost, és a’ Hívet.
| Csalárd örvények vad sziklák között
Sajkám lebegve futja víg futását,
S kaczagja a’ bosszús szél’ s hab’ duzzanását,
S szirtjeit, mellyekbe olly*
A sor végére írva, jelezvén sorbéli helyét. sokszor ütközött! Nőm s e’ kisded csoport az üldözött’
Arczáról csókkal törlik izzadását;
S lantom szelíden zengve a’ szív’ habzását
Az árboczon függ*
árboczon <…> függ myrtuszai között.Köd, éj borítják útamat megint;
De rám amott eggy szép csillag tekint,
S szent hittel tölti bé a’ csüggedt szívet.
Elő! elő! bár mik rettentsenek –
Bajában nem hagyják az Istenek
A’ szeretőt, a’ lantost, és az*
az A z aposztrofból jav. hívet. |