A’ pór nem érti mit miért szeressen;
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű,
Visítva hányja, szórja kosszorújit.
Mind eggy akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hébrusznak harsogását;
Az itt is ott is szökdel és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Márszyások’ serge előtt sem eggy.
*Az üresen hagyott sorban német nyelvű szedési utasítás.
Te a’ csodát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze nemzetemnek,
Szükséged nincs; de vedd azt holdolásúl,
S add által a’ hőslyánynak, kit dalod
Vauclűzi
*A sor előtt megismételve a szó.
társa mellé léptete,
Mint Ő Petrárca mellé tégedet.