A’ pór nem érti mit miért szeressen,
De a’ midőn bordáji
*bordáji<t>
alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű, (parasztosan durván e’ helyett szív.)
Visítva hányja szórja kosszorújit,
Mindeggy akár Faun fújja
*<fa> fújja
a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hébrusznak harsogását,
*harsogását<;>,
Az itt is, ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun ’s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Marszyászok’ serge előtt sem eggy.
Te a’ csudát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
’S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
’S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik altalad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze Nemzetemnek,
Szükséged nincs: de még is végyed azt,
’S add-által a’ Vauclűzi hős leánynak.