A’ pór nem érti mit miért szeressen. Quintil. Docti rationem
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb artis intelligunt
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű, indocti voluptatem.
Visítva hányja szórja kosszorújit,
Mind eggy, akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija Orpheusz.
Függessze-fel Hébrusznak harsogását;
Az itt is ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun ’s az Istenassz’ nagy fija
A’ Marsyások’ serge előtt sem eggy.
*Itt a lap alján megszakad a kézirat, de a verset megelőző mondat alapján e levélben is mindhárom új versét (tehát a Kisfaludi mellett a Szemeréhez és a Szentmiklósi címűeket is) közölte, de az utolsó lap, mely ezeket tartalmazhatta, nem maradt fenn.