1816 Aa |
1816 Aa |
1816 Aa |
1816 Aa |
?1816 - |
1820/1822 Ab |
1830–1831 B |
|---|---|---|---|---|---|---|
A’ pór nem érti mit miért szeressen,
De a’ midőn bordáji*
bordáji<t> alatt hatalmasbbÜtéssel kótog a’ bekérgezett szű, (parasztosan durván e’ helyett szív.)
Visítva hányja szórja kosszorújit,
Mindeggy akár Faun fújja*
<fa> fújja a’ fűztilinkót,Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hébrusznak harsogását,*
harsogását<;>,
Az itt is, ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun ’s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Marszyászok’ serge előtt sem eggy.
Te a’ csudát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
’S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
’S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik altalad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze Nemzetemnek,
Szükséged nincs: de még is végyed azt,
’S add-által a’ Vauclűzi hős leánynak.
| A’ pór nem érti mit miért szeressen. Quintil. Docti rationem
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb artis intelligunt
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű, indocti voluptatem.
Visítva hányja szórja kosszorújit,
Mind eggy, akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija Orpheusz.
Függessze-fel Hébrusznak harsogását;
Az itt is ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun ’s az Istenassz’ nagy fija
A’ Marsyások’ serge előtt sem eggy.*
Itt a lap alján megszakad a kézirat, de a verset megelőző mondat alapján e levélben is mindhárom új versét (tehát a Kisfaludi mellett a Szemeréhez és a Szentmiklósi címűeket is) közölte, de az utolsó lap, mely ezeket tartalmazhatta, nem maradt fenn.
| A’ pór nem érti mit miért szeressen, 1
Docti rationem artis, indocti voluptatem. Quintilian.
*Alatta a kézhezvétel dátuma: V. Marcz. 6.
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű,
Visítva hányja ’s szórja kosszorújit,
Mind eggy akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hébrusznak harsogását,
Az itt is, ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorúját.
De Faun ’s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Marsyások’ serge előtt sem eggy.
Te a’ csudát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
’S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
’S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze Nemzetemnek,
Szükséged nincs: de még is végyed azt,
’S add-által a’ Vauclusei hősleánynak. (feleségének)
| (a Tövisek és Vir. új Kiadására.)
A’ pór nem érti mit miért szeressen,
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű,
Visítva hányja, szórja kosszorújit;
Mind eggy akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hebrusznak harsogását;
Az itt is ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun ’s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Marszyászok’ serge előtt sem eggy.
Te a’ csudát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
’S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
’S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, disze Nemzetemnek*
Nemzete<d>mnek Ráírással jav.
Szükséged nincs: de még is végyed azt,
’S add-által a’ Vauclüsei hős leánynak.
| A’ pór nem érti mit miért szeressen etc.
| A’ pór nem érti mit miért szeressen.
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű,
Visítva hányja, szórja kosszorújit.
Mind eggy akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hebrusznak harsogását;
Az itt is, ott is szökdell és visít,
Az itt is, ott is szórja kosszorújit.
De Faun ’s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Marszyászok’ serge előtt sem eggy.
Te a’ csudát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
’S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
’S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze nemzetemnek,
Szükséged nincs; de még is végyed azt,
’S add-által a’ Vauclűzi hősleánynak.
| A’ pór nem érti mit miért szeressen;
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű,
Visítva hányja, szórja kosszorújit.
Mind eggy akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hébrusznak harsogását;
Az itt is ott is szökdel és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorújit.
De Faun s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Márszyások’ serge előtt sem eggy.*
Az üresen hagyott sorban német nyelvű szedési utasítás.
Te a’ csodát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze nemzetemnek,
Szükséged nincs; de vedd azt holdolásúl,
S add által a’ hőslyánynak, kit dalod
Vauclűzi*
A sor előtt megismételve a szó. társa mellé léptete,Mint Ő Petrárca mellé tégedet.
|