A’ pór nem érti mit miért szeressen,
1Docti rationem artis, indocti voluptatem. Quintilian.
*Alatta a kézhezvétel dátuma: V. Marcz. 6.
De a’ midőn bordáji alatt hatalmasbb
Ütéssel kótog a’ bekérgezett szű,
Visítva hányja ’s szórja kosszorújit,
Mind eggy akár Faun fújja a’ fűztilinkót,
Akár az Istenasszony’ nagy fija
Függessze-fel Hébrusznak harsogását,
Az itt is, ott is szökdell és visít,
Az itt is ott is szórja kosszorúját.
De Faun ’s az Istenasszony’ nagy fija
A’ Marsyások’ serge előtt sem eggy.
Te a’ csudát újjá tevéd közöttünk.
Szirtek követték lantod’ zengzetét,
’S a’ zordon rengeteg’ vad szörnyei,
’S az ifjak és leányok a’ mezőn,
Kik általad szebb lángra gyúladoztak.
Új kosszorúra, dísze Nemzetemnek,
Szükséged nincs: de még is végyed azt,
’S add-által a’ Vauclusei hősleánynak. (feleségének)