1788 Aa |
1789 Ab |
1790 Ac |
1790 Ad |
1790/1791 Ae |
1791 Af |
|---|---|---|---|---|---|
Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’.
Meg-vetette kérésemet,
’S ah! árván hagyott engemet!
2.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
’S eggy kéz-szorítás mondotta
Az el-válás mint kínzotta.
3.
De most bútsút hidegen
Veve, mint az idegen;
’S el-tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.
4.
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen
Könyvem mint foly szünetlen!
’S emelkedő bús meljembűl
Sohajtásom miként repűl.
5.
Tudom hogy ha ezt látnád,
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza repűlnél
S’ hív ölébe sírva dűlnél!
6.
’S ortzájának árjait
Száraztanák tsókjaid
De hasadj-meg szegény szív,
Többet ő hozzád nem hív.
–––––––––––––––––––––
| Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’.
Meg-vetette kérésemet,
’S áh árván hagyott engemet.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
’S eggy kéz-szorítás mondotta,
Az el-válás mint kínzotta.
De most, mint az Idegen,
Bútsút veve hidegen;
’S el tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen!
Könnyem mint foly szűnetlen,
’S emelkedő bús meljembűl
Sohajtásom miként repűl!
Tudom, hogy ha ezt látnád
Kedvesedet meg-szánnád;
Hozzája viszsza repűlnél,
’S hív ölébe sírva dűlnél;
’S ortzájának árjait
Szárazgatnák tsókjaid. –
De hasadj-meg nyomorúltt szív!
Ő hozzád nem lész többet hív!
| Haszontalan keresem
El-távozott kedvesem’:
Meg-vetette kérésemet,
’S ím árván hagyott engemet.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
’S eggy kéz-szorítás mondotta
Az el-válás mint kínzotta.
De most mint az idegen
Bútsút veve hidegen,
’S el-tsüggedtt szívem érzette –
Bánatomat mint nevette!
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen
Könnyem mint foly szűnetlen,
’S emelkedő bús melyembűl
Sohajtásom miként repűl.
Tudom hogy ha ezt látnád
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza-repűlnél
’S hív őlébe sírva dűlnél.
’S ortzájának árjait
Szárazgatnák tsókjaid…
De – hasadj-meg nyomorúltt szív!
Mert ő hozzád már nem lessz hív!
FENYVESI.
| Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’!
Meg-vetette kérésemet,
’S ím’ árván hagyott engemet.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete,
’S eggy kéz-szorítás mondotta,
Az el-válás mint kínzotta.
De most, mint az idegen
Bútsút veve hidegen;
’S el-tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette!
Nézd tsak, nézd tsak, Kegyetlen,
Könnyem*
<Szívem> Könnyem Az áth. szó fölé írva. mint foly szűnetlen,’S emelkedő bús meljembűl*
meljembűl Az ű ő-ből jav.
Sóhajtásom miként repűl.
Tudom, hogy ha ezt látnád,
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza-repűlnél,
’S hív ölébe sírva dűlnél;
’S ortzájának árjait
Száraztgatnák tsókjaid. –
De – hasadj-meg nyomorúltt szív,
Ő többé nem lessz hozzád hív!
| Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’!
Meg-vetette kérésemet,
’S ím árván hagyott engemet.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
’S eggy kéz-szorítás mondotta,
Az el-válás mint kínzotta.
De most, mint az Idegen,
Bútsút veve hidegen;
’S el-tsüggedt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen!
Könnyem mint foly szűntelen’,
’S emelkedő bús meljembűl
Sóhajtásom miként repűl,
Tudom, hogy ha ezt látnád
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza repűlnél
’S hív ölébe sírva dűlnél.
’S ortzájának árjait
Száraztanák tsókjaid! –
De hasadj-meg nyomorúltt szív!
Mert hozzád nem lessz többé hív.
SZÉPHALMY.
| Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’.
Meg-vetette kérésemet,
’S ím’ árván hagyott engemet.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete,
’S eggy kéz-szorítás mondotta,
Az el-válás mint kínzotta.
De most, mint az Idegen,
Bútsút veve hidegen,
’S el-tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen
Könnyem mint foly szűnetlen,
’S emelkedő bús melyembűl
Sóhajtásom miként repűl.
Tudom, hogy ha ezt látnád
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza-repűlnél,
’S hív ölébe sírva dűlnél.
’S ortzájának árjait
Szárasztgatnák tsókjaid. –
De hasadj-meg nyomorúltt szív,
Ő többé hozzád nem lessz hív.
|