Fábchich vala nevem. Az kilencz Szüzek zordon
Cziterát adának énnekem. Ijedéssel fut
Zöngése elől az, a’ kire nem hunyorgottak.
De nem fut a’ kit felavatának és érti
Hogy nincs tulajdon köcsök’ hiján, midőn a’ szép
Ifjak’ ’s leányok’ táncza köztt ruzsabúl font
Koszorúval ugrik-elő Anácreon, ’s rökkent
Szózattal eggyütt dallja, Kómuss és Éván,
A’ ti áldomástokat és köz örömöket toldja.
Dücsős hazámnak hív fija! nem egyenlő bájt
Ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved’,
Buzogtam én is értte. Nevemet áld, tisztöld.