Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Haladék nélkűl felelek Uram Öcsémnek igen kedves levelére, melly előttem annál kedvesebb, mivel rég olta^* meg valék fosztva azon gyönyörűségemtől, hogy párjait vehessem. Postakönyvem mutatja hogy én Uram Öcsémnek Febr. 23dikán írtam Pestre, mihelytt megtudtam az Anyámtól, hogy bátyánk Péchy Imre Ur Pestre készűlt ’s Uram Öcsémet oda vinni szándékozott. Elébb nem írhattam, senkitől sem tudhatván meg, hol légyen Uram Öcsémnek az a’ testvére, a’ kihez levelemet útasítatni kívánta. Hogy a’ Pesti Triásomnak írtam Uram Öcsém eránt, azt ezektől tudja, a’ mint leveléből értem. Használja Uram Öcsém ezeknek barátságokat, ’s eggyik a’ másiktól kapjon lángot, eggyik a’ masikánál gyújtson gyertyát. Én Horváttól, Vitkovicstól, Szemerétől, Fáytól, Kölcseytől, kiket eggy igen szerencsés történet hívott eggyüvé, igen sokat várok. Göttinga jut eszembe, midőn Boie, Voss, a’ két Stolberg, Bürger, Miller és Hölty ott gyűltek öszve, ott lettek egymásnak barátjaikká. Adja Isten, hogy ez a’ Pesti ötség (nem többé háromság) is ugyan ollyat szűljön a’ Magyar literaturának.

  Nem sokára Berzsenyit is fogjátok látni, kedves barátim, ’s olvassátok verseit, ’s lángra gyúladtok utána. Mit tartok őfelőle, tudják Pesti régibb barátaim ’s mutatja a’ Dayka’ versei előtt álló Ajánlás.^* Az ő versei mellett felejtem hogy Zrínyi nemben vannak írva, pedig én a’ Ráday neműekbe annyira belé szerettem, hogy a’ nem scandált Reimos verseket alig olvashatom. Uram Öcsém, kit kedvező Geniusa a’ szebb ösvényre vezete,^* érzi mit teszen illyeket írni. A’ Szemere dala Vidához igen igen szép darab. Mennyivel volna szebb ha scandálta volna! Az Uram Öcsém velem most közlött dala felette szép dal. Melly szép az az epedés! melly szép az a’ Helldunkel! A’ mit én itt a’ Helldunkel alatt értek azt Debreczen még csak nem is gyanítja, mert mit lát, ért és gyanít Debreczen! A’ mit Uram Öcsém nekem a’ Szentgyörgyi ebédje felől ír,^* az engemet teljességgel nem hozott tűzbe, sőt epe nélkűl és kevélykedve nevettem. Mit tehetek én arról hogy Kendnek nincs annyi esze mint nekem? azt kérdé eggykor Niczky Jósef eggy bolond bölcs vagy bölcs bolond embertől. Ne higyjük-el magunkat, édes Uram Öcsém, abban hogy a’ Niczky szava szerént nekünk több eszünk van mint nekik. Lesz olly idő, ’s azt még én is elérhetem, nem csak ti, kik élteteknek virágában vagytok, hogy el fog avúlni a’ mi virágunk. De haladni, legalább indúlni kell eggyszer. Debreczen maradjon hátra a’ maga csalhatatlanságával. Szegény Szentgyörgyi, hogy ő az én Sonettóm sorában csak az enyelgőt kapta-meg, ’s nem értette a’ vissza ’s vissza’ festéset. A’ majestaetisch menuett tehát nem enyelgő? Igy van az, mikor a’ Debreczeni ember^* a’ szálába is a’ maga nagysága’ üvegét viszi, és még a’ szerelmes Ifjú ’s szerelmes Leány’ tánczában is nagyságot keres. Hogy ők a’ Sonett’ Múzsája’ szavát az én szavamnak vették, az igen igen originell!

  A’ koboz szenvedhetetlen illy darabban. Azért vetettem-ki magam is. A’ Dayka’ versei megett Uram Öcsém ebben a’ Sonettben több változásokat is fog lelni. Illyen e’ sor: Két négyét^* öszvefűzve^* hármasával^* ezek helyet: fűzvén és két^* hármával.^*

  A’ Reim valóban dísz, akar élt vele a’ görög és Római, akár nem. – La Rochefoucauld eránt eggy kis Protestatiót küldöttem Kultsárnak. Bár helyt engedne neki. Geistinger velem gazúl bánt. Két kép helyet eggyet ada, ’s megváltoztatta hírem nélkűl a’ czímet. Hogy drágán adja, ahhoz nincs közöm, mert övé a’ proprietás.

  Szemerénket ’s barátjait csókolom. Kérje Uram Öcsém Szemerét, hogy mihelytt le lesz nyomtatva Vidához írt verse, azonnal küldjön nekem eggy nyomtatványt Postán. Irja meg ezen felyűl, mikor fognak és hol Daykának nyomtatásához, és küldjön az első ívből eggy nyomtatványt, mutatóban.

  Ismeri e Uram Öcsém a’ Fabchich Pindarusát és Poetai munkájinak manierját? Az Originális ember volt. Sokan meg nem foghatják, mit tudtam én abban becsűlni, ’s a’ Semlyéni Pap nevetve leste-ki orczám elvaltozását, midőn azon verseiről volt szó, mellyket F. a’ lyányom halálakor írt ’s a’ Hazai Tudósításokba iktattatott.^* Tagadhatatlan hogy azok irtóztató versek. 15. Mart. nem alhatván reggel felé, ’s őtet forgatván szemem előtt, megszállott a’ gonoszság, hogy reá is írok eggy Epigrammát, de nem distichonban, hanem olly zengésű versekben ’s ha tudnék ollyat, az ő manierjában ’s az ő magyarságával. Én sem^* a’ scazont nem szeretem, sem a’ ∪ ∪ ∪ , – ∪ ∪ , ∪ ∪ – nem szedem fel jambéjonimba, ’s gyertyát gyújték, ’s ezt írtam:

 Én ezeket megküldöm Kultsárnak. Addig nevessen rajta Uram Öcsém ’s barátjai. De ezt csak akkor küldöm-meg Kultsárnak, mikor Fábchichnak halála felől Győrből tudósításokat veszek.

  Bár csak Uram Öcsémék Pesten eggy időszaki munkát kezdenének, mellybe holmi értekezésekkel eggyütt Recensiók, versek etc. is mennének, és a’ melly valami ollyan volna mint a’ Liter[atur]. Zeitung! Recensiók nélkűl nem fogunk haladni, ’s gyalázatjára van korunknak, hogy Nemzetünk azt még a’ XIXd. században sem olvas. Azzal, hogy némelly Iró értte megneheztel, gondolni nem kellene. Ha a’ Critica bátor de szerény (modest) volna, senki sem akadna-fel rajta. – Uram Öcsémék szép frígyben élnek, és^* sok távol fekvő barátjaik vannak mindenfelé. Mit nem lehetne kezdeni, csak kezdené valaha valaki.

  Ajánlom magamat becses barátságába. Eljen szerencsésen, kedves Uram Öcsém. – Bérekesztésűl még azt kérem, hogy hagyja el a’ titulaturát levelében. Mi barátok is rokonok is vagyunk, ’s én nem csak nem szégyenlem sőt kevélykedem benne, hogy Uram Öcsém rokonom.^*

A’ Debreczenben^* útált kecs szóra jut eszembe, hogy Uram Öcsém Szemerénél talán láthatja azt az Epigrammámat, mellyet a’ Fürmender ellen írtam. Kérem mutattassa meg magának, ’s nézze meg a’ Dayka életét is, ha azt Vitkovics és Szemere már elvitették Szögyéni Urtól, kinél azt Miklós Öcsém letette. Ezek az emberek nem tanúlnak, nem hasonlítják öszve nyelvünket a’ külföldivel, ’s nem látják szükségesnek^* a’ szó csinálást mint a’ szegény Czinke. Addig kell őket vagdalnunk, míg fog rajtok a’ fegyver. Én már eleget mondtam, de még sem elég. Felelni fogok a’ Balla kérdésére, ’s ott ismét meg castigálom őket, de már ott vagdalás nélkűl. – Mit modanak Pesten a’ Párizsi házasságra? Ki hitte volna ezt? De csak hogy meg van. Többé Napoleon ellen nem lesz hadunk, ’s ez nagy szerencse, mert nem jó ollyannal háborúskodni, a’ ki minden ellenségeit öszve törte még eddig. Az ollyannal eggyütt jó háborúskodni, mellyet jövendőlök.