Fábchich vala nevem. Az kilencz Szüzek zordon
Cziterát adának énnekem. Ijedéssel fut
Zöngése elől az, a’ kire nem hunyorgottak.
De nem fut a’ kit felavatának, és érti
Hogy nincs tulajdon kecsek’ hiján, midőn a’ szép
Ifjak’ ’s leányok’ táncza köztt ruzsabúl font
Koszorúval ugrik-elő Anácreon, ’s rökkent
Szózattal eggyütt dallja, Cómusz
*A C K-ból jav.
és Éván,
A’ ti áldomástokat, és köz örömöket toldja.
Dücsös hazámnak hív fija! nem egyenlő bájt
Ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved’,
Buzogtam én is értte. Nevemet áldd, tisztöld.