Fábchich vala nevem. A’ kegyes Múzsák zörgő
Cziterát adának énnekem. Iszonyodással fut
Zengés
e elől az a’ kir
e ők nem mosolyogtak.
elisio:
e*A sor elé betoldva.
De nem fut a’ kit felavatának és érti,
Hogy nincs tulajdon kecsek hiján,
*kecsek <nélkűl, midőn> hiján
midőn a’ szép
Ifjak’ ’s leányok’ táncza közzé, repkénnyel-
(hedera)
*A sor végére írva.
Koszorúzva lép a’ kopasz Anácreon, ’s rekkent
Szózattal ő is dalja Kómust és Évánt,
’S nevel
i a’ köz örömet. Engem is kedvelj, forrón
eliditur:
i*A sor elé betoldva.
Szeretett Hazámnak hív fija! Nem ád azon-eggy bájt
Suáda mindennek. Szerettem a’ nyelvet,
Sŭáda
*A sor elé betoldva.
Buzogtam én is értte. Nevemet tiszteld ’s áldd!