Fábchich vala nevöm. A’ kilencz
*<kegye> kilencz Ráírással javítva.
Szüzek zordon
Cziterát adának énnekem. Ijedéssel fut
Zöngése
*<Az a’ ki> Zöngése
elől az a’ kire nem hunyorgattak.
De nem fut az kit felavatának, és érti,
Hogy nincs tulajdon köcsök’ hiján, midőn a’ szép
Ifjak’ ’s leányok’ táncza köztt ruzsabúl-font
Koszorúval ugrik-elő Anácreon, ’s rökkent
Szózattal eggyöld dallja, Kómus és Éván,
A’ ti áldomástokat, és köz örömöket toldja.
Dücsös hazámnak hív fija! nem egyenlő bájt
Ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved’,
Buzogtam én is értte. Nevemet áldd, tisztöld!