Melly boldog óra tűnt-fel életemnek!
Midőn a’ két szép testvér’ karjain
Szökdellve jártam a’ vár ormain
’S hol a’ pataknál lengenyék
1Lengenye, gyöngyvirág, Mayblumen.
teremnek.
Itt lábainál imádott Kedvesemnek
Eldőltem a’ part’ bársony hantjain.
Dallott; ’s elfogva alakján ’s hangjain,
Megnyílt az ég szememnek és fülemnek.
Storazzi’ szép ajkán nem lebegének
Mennyeibb hangzások, mint e’ bájos ének
Mint e’ hajlékony, rezgő, lágy beszéd.
’S még bájosbb volt
*Fölötte áthúzott sorkezdet: <’S még bájosabb volt>
az, mellyel megpirúlva
A’ hold’ szelíd fényében, ’s rám simúlva
Ezt nyögte az édes lyány: Tiéd! Tiéd!